Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József—Horváth Tibor: Észrevételek a a fonéma problémájához
Az [у] hang kérdésében Steinitz professzornak a véleményét kell elfogadnunk, aki bár a fonémák jelentésmegkülönböztető funkciójának a híve — ebben a kérdésben mégis kétségtelenül helyes álláspontot foglal el. Véleménye szerint az [í] és az [y] csak ugyanazon [y] fonéma két különböző variánsa. El kell fogadnunk azt az érvelését, hogy az fy] mindig csak kemény, az [/] pedig mindig csak lágy mássalhangzók után következik. Mivel a kemény és a lágy mássalhangzók egymáshoz viszonyítva fonémák, a hangsor, vagy az ő véleménye szerint a „jelentés" differenciálása nem az [y] és fi] fonémák funkciója, hanem a kemény és lágy mássalhangzóké. Fiziológiai szempontból az [fj és [y] között csupán csak az a különbség; hogy az [y] hangot valamivel hátrább, illetőleg a kemény szájpadlás középső részén képezzük, míg az [fj-t előrébb, a kemény szájpadlás elülső részén.' Amint már láttuk, egy hang és variánsa között ilyen különbség több esetben előfordul (dísz, dús, dél, dől, dal stb.). Ugyanezt a jelenséget tapasztalhatjuk abban az esetben is, amire Steinitz is hivatkozik: „... a nyelv hátsó részével képzett magánhangzók, az [a], fo] [u] egy bizonyos helyzetben, lágy mássalhangzók után, de méginkább lágy mássalhangzók között, jól előlképzett variánsként jelentkeznek. Ezeket a variánsokat a lágy mássalhangzók befolyására a nyelv hátsó részének előremozgása alakítja ki. Nincs véleményeltérés abban, hogy az ilyen elülső képzésű fá], [ól fú] tiszta kombinatorikus variáns. Ennek a felosztásnak, t. i. hogy elülső Fáj. fój. [ú] lágy mássalhangzó után és között van, hátsó Га], fo], íu] kemény mássalhangzók után van, megfelel ez a felosztás: elülső [i'J van lágy mássalhangzók után, középső fyj van kemény mássalhangzók után. Mivel az fái — fa], fó] — lo], ]ü] — fu] mindig egy magánhangzófonémát képez, ezért képzés szempontjából nincs semmi okunk arra, hogy az [i] —• fyj-t szintén ne egy magánhangzófonémának tekintsük." , 3) 5 Ez a fellogás — amint arra Steinitz is rámutat — megmagyarázza, hogy а с-, без-, из előképzők kemény mássalhangzója előtt miért változik fy] -vé a szókezdő [í] például a következő szavakban: играть - сыграть : исходный - безысходный stb., de megmagyarázza azt is, miért kell а ш, ж hangok után и-t írnunk és [y]-t ejtenünk. Ugyanis az eredetileg lágy ш, ж hangok a történelmi fejlődés során keménnyé váltak, ezért utánuk természetesen csak a kemény mássalhangzók után használatos292
