Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kálmánchey Zoltán: A nervizmus jelentősége a testnevelésben

akiknél a versenyláz fokozott, vagy gyenge idegzetnek — az eredményességet gátolja. Vizsgálatok kimutatták, hogy a versenyzőnél — azáltal, hogy felidézi, gondolatban átéli a verseny lefolyását, esélyeit, magát a küzdelmet —, az agyféltekék reflexes-ingerülete következtében a szervezetben megindulnak azok a kémiai, fiziológiai változások, amelyek magára a verseny tartamára jellemzőek. Olyan ez a jelenség, mint a kutyakísérletnél az étel megjelenését asszociáló lámpa kigyulladása, melyre feltételes reflex-kiépítés után megindul a nyálelválasztás. Itt a verseny lefolyásának felidézése, izgalmainak előzetes átélése vált ki az agykéreg ingerülete következtében hasonló folyamatokat. Kiderült, hogy versenyláz állapotában emelkedik a sportoló cukorszintje, — ami a versenyben levő sportolóra jellemző a fokozott izomműködés igényeként —, növekszik a pulzusszám, a szívverés gyorsul, a légzés is élénkebb. Érdekes, hogy ugyanezeket a jelenségeket mérsékeltebb formában, de kimutathatóan tapasztalták a nézőkön, akik a versenyt mintegy „átélik", végigizgulják. Itt szintén reflex-folyamatról van szó. Érdekes jelenség az is, ami szintén feltételes reflex-hatással magyarázható, hogy a nézőkben a verseny menetének átélésekor sok esetben olyan izommozgások játszódnak le, amelyek megfelelnek a versenyen tapasztalható mozgásoknak. Sőt még az is bebizonyosodott, hogy az izommozgás reflex-kapcsolata olyan erőteljes, hogy bizonyos fokú összehúzódás finom műszerekkel még akkor is kimutatható, amikor az illető akaratlagosan ellenszegül a mozgások utánzásának. Ilyen reflex-kapcsolat jelentkezik akkor, amikor pl. a magasugrás láblendítésével egyidőben a közönség lába is egy kissé felemelkedik, vagy ökölvívás alatt egy-egy szurkoló mérsékelt formában maga is * végzi a mozdulatokat. A rajtláz kérdésére visszatérve, megállapítottuk, hogy erős ingerlés, a túlzott rajtláz nem segíti, hanem gátolja az eredményességet, míg a mérsékelt izgalom a legtöbb esetben jó hatással van. Az utóbbi esetben - véleményem szerint - az ingerlékenységi állapot egyszerű irradiált formájával találkozunk, amikor a serkentés és gátlás még egyensúlyi állapotban van, míg az első esetben a nagymértékű ingerület erősen irradiálodó folyamatával állunk szemben, amelynek ellensúlyozására a gátlások nem tudnak kellőképpen érvényesülni. így azok az izmok is működésbe lépnek, amelyek a mozgást nem segítik elő, sőt egyenesen gátolják. Ilyenkor jelentkezik a görcsös, nem meg250