Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Szokodi József: A marxizmus—leninizmus főiskolai oktatásának néhány módszertani problémája

adó, aki csak arra lart igényt, hogy ismerteti a jobbágyság sanyarú helyzetét, lázadásait, továbbá megállapítja a jobbágyreform puszta tényét, s utána vázolja a parasztság életét a reform után, valamint az ipari kapitalizmus fejlődését, a modern ipari proletariátus kialakulását és kezdeti harcait. 2. A marxista párt felépítésének lenini terve. Hasonlóan az előzőhöz, az előadó csak arra szorítkozik, hogy ismerteti Oroszország gazdasági helyzetét a századfordulón, az 1900— 1903-as válság hatását, a proletariátus tömegmozgalmait s utána rátér arra, hogy — ebben a helyzetben szükség volt egy forradalmi marxista pártra, amelynek felépítését Lenin így és így dolgozta ki. Az ilyen előadások tartalmukat és módszerüket tekintve, nem mennek túl a pozitívizmus keretein: a marxizmus-leninizmus oktatását pusztán a történeti tények leírására korlátozzák s így az első esetben elmarad a jobbágyfelszabadítás történelmi fejlődésszülte szükségszerűségének feltárása, a második esetben pedig elmarad annak a problémának alapos, elvi fejtegetése, hogy mik voltak azok a gazdasági és politikai lényezők, amelyek a marxista párt létrehozásának szükségességét éppen az adott időben, éppen Oroszországban a munkásmozgalom további fejlődésének halaszthatatlan napirendjévé tették. A társadalom törvényszerűségeinek mélyreható elemzése ilyen módszer mellett elsikkad, s nem is lehet csodálkozni azon, hogy a hallgatók materialista szellemben való nevelése nem hoz sikert. Az előadásban nem a történeti események leírása a fö feladat. Nekünk a történeti események éppen azok a hasznos eszközök, amelyekkel igazolni tudjuk a marxizmus-leninizmus tanításainak általános érvényét, tudományosságát, igazságát. Éppen ezért a helyes módszer csak az lehet, ha az egyes témáknál alaposan elemezzük a társadalmi fejlődés adott szakaszának alapvető vonásait, ellentmondásait, stb. s ezeknek konzekvenciájaként — mintegy igazolni az adott időszakról tett tudományos megállapításokat — hozzuk a történeti események legjellegzetesebb mozzanatait, amelyek a fejlődés adott szakaszának belső lényegét igazolják. De nem rosszabb ennél a módszernél az sem, amikor először rámutatunk az adott időszak forradalmi, vagy éppen ellenforradalmi lényegére, s utána elemezzük ezeknek a történeti tényeknek eredőit. Az előző, de az utóbbi módszernél is feltétlenül ügyelni kell arra, hogy példáink a tudományos következtetéseknél ne sántítsanak, hanem mindenkor eredetiek, a kor életének helyes tükrözői legyenek, mert csak így tudjuk elérni, hogy hallgatóink önálló munkájuk során — amikor az előadott anyagot tanulmányozzák — már elő208