Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly : Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajz tanításában

rajzi zónák és tájak, vagy más összetételek fejlődését a kiemelkedő főtényezők irányítják, a közöttük fennálló lényegi összefüggések és ellentmondások alapján. Az ellentmondások fő (erősebb) oldalán az új, fejlődő tényezők állanak. Az összefüggések rendszerében a legfontosabb ellentmondásoké a vezető szerep. 4. Az ellentmondásos összefüggések — a termelés frontján — a társadalom és a földrajzi környezet között is kialakultak. A földrajzi összefüggések és a tanítás A Szovjetunióban a földrajzoktatás fejlődésének átmeneti időszaka után a Párt Központi Bizottságának és a Szovjetunió Népbiztosainak Tanácsa 1934. évi határozata a földrajztanítást egészen új alapokra fektette. A határozat magasra értékeli az általános természeti földrajz alapjainak az oktatását. Ugyanakkor azonban azt is megállapítja, hogy a természet jelenségeit már az ötödik osztályban dialektikus összefüggésükben kell tanítani. Az összefüggéseket a leíró földrajzban is meg kell világítani. Ki kell fejteni az ok-okozati viszonyokat és ennek érdekében alkalmazni kell az összehasonlító módszert. Az összefüggések között szerepel természetesen a társadalom és a földrajzi környezet kapcsolata is. Mivel az iskolai földrajznak is a társadalom érdeke szerint kell értékelnie a természeti földrajzi környezetet, a tanulók figyelmét a földrajzi környezet olyan fejlődésfolyamataira is fel kell hívni, melyeknek a megindítója a társadalom. A magyar általános iskolák készülő földrajzi tanterve is -— a magyar módszertani irodalom haladó hagyományait is felhasználva — hasonló álláspontot képvisel. A földrajzi jelenségek összefüggés- és fejlődésbeli tanítása nemcsak természeti ismeretekre tanítja, hanem — a későbbi munkahelyeken —- a természeti törvények tudatos alkalmazására Is neveli az ifjúságot. A nevelő nem a tudományos igazságok megállapításával, hanem a már kész tudományos anyag alapvető részeinek átadásával foglalkozik. Munkájában nem a kutatás módszereit használja. Ismernie kell azonban ezeknek a módszereknek a lényegét és az ilyen természetű kutatások eredményeit. A dolgok belső dialektikájának felismerése (és elfogadása) nélkül maga a nevelő sem értené helyesen a földrajzi jelenségeket, nem is taníthatná azokat a valósághoz híven. Ez a megkötés alapjaiban a nevelőnek a tárgyával és a tanítvánnyal szembeni magatartásának az alapja. Ha nem nevelnénk arra tanítványainkat, hogy a földrajzi dolgokat ne sztatikus, változatlan dolgoknak 133