Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

Amennyiben Balogh Jenő a perspektivikus ábrázolás kérdésének a mélyére akart volna hatolni, akkor arra kellett volna rámutatni, hogy ebben az esetben is a jelenség és a lényeg dialektikájáról van itt szó. Minden tanuló számtalanszor találkozott már körrel, még mielőtt a tanára térábrázolási feladat elé állította volna, mielőtt tanára a perspektivikus ábrázolás kérdéseinek megértésére kezdte volna tanítani tanítványait. Csakhogy a tanulónak eddig a kör minden esetben jelenség is volt, ugyanakkor lényeg is. A négyzettel kapcsolatban is ez volt eddig a helyzet: a lényeg és a jelenség egybeesett. Akár kört rajzolt a körzőjével, vagy szabadkézzel, akár poharát emelte ajkához, akár a mosdótál fölé hajolt, hogy mosakodjék. Nagyon sokszor találkozott a körrel és minden esetben a kör csak kör volt számára. A jelenség és a lényeg — mint mondottam — egybeesett. Füzete, tolltartója, zsebkendője, az ablak, asztal, — szóval ismét ezer meg ezer alkalom, amikor derékszögű négyszöggel állott már eddig is szemben, ezekben az esetekben is egybeesett a jelenség és a lényeg. „A lényeg megjelenik, a jelenség lényegi". — (Lenin.) „Az emberi gondolat végtelen mélyre hatol a jelenségtől a lényeg felé, az elsőfokú lényegtől, hogy úgy mondjuk a másodfokú lényeg felé, stb. . . a végtelenségig". (Lenin.) „Minden tudomány felesleges volna, ha a dolgok megjelené si formája és lényege közvetlenül egybeesnék". (Marx.) Előttünk, rajzolók előtt a kör és minden más forma íg/, vagy úgy megjelenik. Sokféleképpen jelenik meg és mi nemcsak sokfélének rajzoljuk, hanem! minden esetben ki is mondjuk, hogy minek rajzoljuk és ugyanakkor arra is rámutatunk, hogy mi az általunk rajzolt forma lényege. Ellipszist rajzolunk és megmondjuk, hogy kört ábrázolunk, trapezoidot rajzolunk és megmondjuk, hogy négyzetet ábrázolunk. „A látszólagosság és valódiság"-ról írt elmélkedést nyugodtan el lehetett volna hagyni. igen sok figyelemreméltó dolog van a tanítási óráról szóló rész összefoglalásában, a 67-69. oldalon. Általában a II. fejezet, kivéve azt a „lélektani megjegyzések" c. részt, valóban sok értékes gondolattal segíti a rajzoktatók munkáját. Jó lett volna bővebben írni arról, hogy mennyire fontos a tanulókat rajzi munkájuk közben a „szemléleti egység" megtartására nevelni. Mert bizony itt a rajztanításban erről van éppen sző: milyen fokozatokon át lehet eljutni oda egy rajzolónak, hogy a valóságban észlelhető viszonylatok közül legalábbis a legfontosabbakat állandóan „kézben" tudja tartani, miközben 116