Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

rajzol, vagy fest. A rajztudás megszerzésének az alfája és ómegája ez: a viszonylatokban való gondolkodás képességének minél szilárdabb megalapozása. Ha a rajzoktatásunknak nem ezt állítjuk középpontjába, akkor sok minden érdekes és kedves dologra fogjuk tanítani tanítványainkat ugyan, csak arra nem, ami biztosítaná, hogy tanítványaink felismerjék a rajzolás igazi jelentőségét és értékét. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy Balogh Jenő könyvének 113. oldalán a „látási emlékezet fejlesztése" c. részben röviden érintett gondolat ide tartozott volna. A „szemléleti egység" tulajdonképpen nem más, mint a rajzolásra választott téma, pl. tárgycsoportról alkotott képzeteink állandó erősítése. Igen, minden rajzoló emlékezetből rajzol. Még akkor is, ha a tárgy előtte van. Senki nem tud úgy rajzolni, hogy fél szemével a tárgyat nézi, fél szemével pedig a rajzlapot. Következésképpen a rajzoló lényegében képzeteire, tehát emlékezetére támaszkodik mindig. Ezen a vonalon kellett volna továbbhaladnia Balogh Jenőnek a tematikus rajz felé is, mert képzeteink adják az alapot a képzeletünkhöz is. Képzeletünk realitását éppen képzeteinkben kell fellelnünk. Folytatva az előbb megszakított gondolatot: az egész II. fejezetben jó lett volna, ha konkretizálta volna a tanulók életkorát, mert csak így általánosságban beszélni a korrektúráról, nem egészen helyes dolog. Más a korrektúra tárgya a IV-es gyermeknél, mint egy VlII-osnál, mert a probléma, amelynek megoldásával foglalkoztatjuk, az is más. Egy II.-os tanulónál pl. amikor levélborítékot rajzoltatunk, akkor elsősorban a helyzeti viszonylatok megállapítását tanítjuk. Ezen a fokon az a legfontosabb, hogy a gyermek ilyen megállapításokat tudjon tenni: az „express" címke melyik sarokba van ragasztva és mennyire ferdén, a címzés a levél közepén van-e, vagy sem. Más feladatoknál is hasonló célkitűzés vezet bennünket ezen a fokon. Itt a II. osztályban a helyzeti viszonylatok megállapítására alkalmas feladatokat kell adni a tanulóknak. A III. és IV. osztályban már az egyszerű formaviszonylatok kérdésével foglalkoztatiuk a tanulókat. E fokon tehát már a helyzeti és az egyszerű formaviszonylatok együtt szerepelnek, de bekapcsolódik a munkába az egyszerű tónus és a szín is. Ezek újabb viszonylatokat jelentenek. A tanárnak mrindig tudnia kell, hogy tudás szempontjából mit kell feltételeznie az egyes osztályokba járó tanulókról. Röviden felvázolom elképzelésemet arról, miként kellene a viszonylatokban való gondolkodás fokozatait egymásra építeni az 7 69