Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

Még mielőtt az említett két mű részletesebb elemzésébe fognék, szükségesnek tartom előre megjegyezni, hogy Balogh Jenő munkája, tévedései, túlzásai mellett is gondolatébresztőbb, mint az Otmutató. Balogh Jenő nagy igénnyel nyúl a rajzoktatás kérdéseihez. Nem elégszik meg azzal, hogy gyakorlati, praktikus tanácsokat adjon a rajzot tanító kartársaknak. Tanulmányában nem a mindennapi rajztanári gyakorlat „praktikus" igényei lebegnek csupán szemei előtt. Filozófiai nézőpontból veszi vizsgálat alá a rajzolás és a rajzoktatás kérdéseit. Arra törekszik, hogy a legalapvetőbb kérdéseket vesse fel és ezekre a kérdésekre találjon választ. A „Bevezetőben" ezeket lehet olvasni: „Elvi alapok kifejtésére vállalkozott, azonban nem kerülhette el a módszertani természetű kérdéseket sem. A módszertan területére azonban csak az elvi alapok szemléltetése érdekében tér rá, s így nem tart számot módszertan címre". A rajzot tanító kartársak közül sokan foglalkoztak már Balogh Jenő művével, elolvasták és megpróbáltak véleményt is formálni róla. Egybehangzó az a megállapítás, hogy a könyvnek éppen a gyakorlati példái között található sok jó és hasznos fejtegetés. Az elméleti részt viszont a legtöbben nehezen érthetőnek, nehézkesnek minősítik. A kartársaknak ez a véleménye különösen arra az első 30 oldalra vonatkozik, amelynek „Ismeretelméleti alapvetés" a címe. Balogh Jenőnek minden törekvése — nagyonis helyesen — arra irányul ezeken az oldalakon, hogy arra a legalapvetőbb kérdésre keresse meg a választ, hogy hol is van a helye az emberi tevékenységek rengetegében annak, amit mi egyszerűen rajzolásnak, rajzoktatásnak szoktunk nevezni. Ismételnem kell, hogy Balogh Jenőnek ez a törekvése nagyon helyes, hiszen minden gyakorlati munka valamilyen elméleti, elvi álláspontot juttat kifejezésre. Akár megfogalmazzuk szavakban, akár nem, minden gyakorlatot elmélet irányít. Balogh Jenő annak az elméletnek a megfogalmazására vállalkozik művében, amely szocialista rajzoktatói munkánkat irányítja. Más kérdés aztán az, hogy teljes siker kísérte-e ezt a nem éppen könnyű vállalkozást. A bírálatnak éppen az a feladata, hogy erre rámutasson. Ugy tartottam helyesnek, hogy a bírálatban csak azokat a legfőbb kérdéseket vegyem vizsgálat alá, amelyekben Balogh a <84