Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az egyik legelső erdélyi vízelemző: Neustaedter Mihály (1736-1806)

AZ EGYIK LEGELSŐ ERDÉLYI VlZELEMZÖ: NEUSTAEDTER MIHÁLY (1736-1806) DR. SZŐKEFAL VI-NAG Y ZOLTÁN (Közlésre érkezett: 1978. december 12.) A Kárpát-medence, azon belül is elsősorban Erdély a legrégibb időktől kezdve híres volt a földjén nagy mennyiségben és rendkívüli nagy változatossággal előforduló ásványvizekről. Az biztos, hogy ha e vizek gyógyító hatását megbízható kémiai és orvosi vizsgálatok támasztották volna alá, messze földről zarándokoltak volna ide a gyógyulást kívánók. Elég későn kezdődtek azonban meg Erdélyben az ilyen értelmű vizsgálatok, s azoknak híre is nehezen jutott el a külső országokba. Az első jelentősebb vízvizsgáló a XVIII. században működött Mátyus István volt, akinek az a műve [1], amelyben a vízelemzésekről, egyben a vizek gyógyhatásáról is szó van, minthogy ez a mű sok minden másról is szól a dietetika tárgykörének megfelelően, szinte elrejtetten közölte a vizek kémiai elemzésére vonatkozó részeket. Különben is a kolozsvári kiadású könyv túlnyomó többsége még Erdélyben elkelt, ahol a kémiai elemzések mondanivalóit akkor, természetesen, kevesen értették meg. Amikor pedig ugyanez a könyv új kiadása, most már Pozsonyban megjelent [2], a vízanalíziseket kihagyta a szerző, mert — mint mondta — azokat a részeket kiegészítve külön szándékozott megjelentetni, ezt a szándékát azonban — nem tudni miért — nem valósította meg. Mátyus vízanalízisei magyar nyelven közölt eredményeinek ismertté válását a nyelvhatárok is akadályozták, de nem sokkal jártak jobban azok a vizsgálati eredmények sem, amelyek a tudomány hagyományos nyelvén, latinul íródtak. A XVIII. század második felétől kezdve a polgárosodással együtt a latin nyelv elég gyorsan átadta helyét a nemzeti nyelveknek. Gondoljunk csak arra, hogy R. Boyle a XVII. század közepén, Lavoisier a XVIII. század vége felé anyanyelvén írta meg rendkívül nagy hatású könyvét. Latin nyelve miatt csak kevesen ismerték meg Fridvalszky ásványtanában leírt ásványvízelemzéseket is [3], Ugyanakkor viszont Cranz rendkívül értékes német nyelvű könyve [4], bár élő világnyelven készült, éppen rendkívüli adatgazdagságával nyomta el az erdélyi orvosoknak, egyébként csak itt említett szerény analíziseredményeit. Fridvalszky Hueber és Schobleitner nevét említi, Cranz elsősorban Zágoni Gáborra, valamint Chenot-rz és Vásárhellyire hivatkozik. Az első olyan erdélyi ásványvízelemző, aki munkájáról élő nyelven írt, és nem egy hatalmas adathalmaz egy kis porszemét szolgáltatta:Neustaedter Mihály volt. Ki is volt ő, mit tudunk életéről, működéséről? Minthogy erről az irodalomban igen kevés szó esik, Szinnyei is csak Trautschtól [5] veszi át szinte szóról szóra az elég kis számú adatot. így kénytelen voltam a Magyar Országos Levéltárban őrzött Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltár gazdag, túlnyomórészt feldolgozatlan anyagához fordulni. 105