Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az egyik legelső erdélyi vízelemző: Neustaedter Mihály (1736-1806)

Neustaedter Mihály született 1736. szeptember 7-én Segesváron, a nevezetes szász városban. Előbb szülővárosában tanult, utóbb „magyar szóra" Marosvásárhelyre a refor­mátus kollégiumba került, mint a filozófiai tagozat hallgatója. Középiskolái elvégeztével orvosi tanulmányok folytatása végett előbb Bécsbe, majd egy év múlva Erlangenbe ment. Innen egy ideig Strassburgba ment, ahol az ottani katonai kórházban sebészetet tanult a híres Le Riehe-tói. Erlangenbe visszatérve avatták orvosdok­torrá 1767-ben. Ezután egy fél évig ott marad, a kezdő orvostanhallgatóknak tartott magánelőadá­sokat. A gyógyítás vágya azonban hazahívta a szakképzett orvosokban igen szűkölködő Erdélybe, s ott előbb szülővárosában gyógyított, majd Nagyszebenben lett gyakorló or­vos. Igen megszerette Erdély akkori székvárosát és főleg betegeit, úgyhogy nem fogadta el 1770-ben Fogaras, majd „Müllbach" meghívását, hogy rendes fizetéssel bíró megyei illetve városi főorvos (physicus) legyen. Amikor azonban 1774-ben ez a kérés Szebentől érkezett, a felajánlott megbízást elvállalta. Mint szebeni főorvos, szinte hivatalból tagja lett az erdélyi országos főorvos (proto­medicus), Chenot Ádám által vezetett orvosi tanácsnak (Consessus Medicorum-nak), Chenot eltávoztakor (Bécsbe költözésekor) 1783. novemberben ideiglenesen, érthetően a helyben lakó, egyébként is jónevű Neustaedtemek kellett a consessus elnökségét és ezzel együtt a protomedicus feladatát átvállalnia [6], Külön kellett kérnie, hogy a kötelességet jelentő, de az intézkedésekhez hatalmat nem adó megbízás helyett a protomedicusi kér­dést véglegesen oldják meg [7], Közben a Kancellária is megindította az üres országos főorvosi állás betöltésére irányuló eljárást. Störck báró udvari főorvos is támogatta egy új protomedicus kinevezé­sét, amely tisztségre csak olyan személy jöhet számba, „aki nemcsak jó, alapos és tapasz­talt orvos, hanem akinek egyúttal fertőző betegségek (pestis) és járványok ügyében is vannak gyakorlati ismeretei és ismeri a helyi viszonyokat". A főorvosi tisztségre tett guberniumi javaslatot a Kancellária rendelkezése szerint a katonai helyi hatóságokkal is egyeztetni kellett. A Gubernium Neustaedtert javasolta, mint „aki eddig mesterségének tudományából, annak mindkét részéből, nagyon sokszor adott bizonyítékot" [8], Ez a javaslat összhangban volt a kortársak felfogásával. Váradi Sámuel visszaemlé­kezésében („Vég hagyomány levelé"-ben) 1855 ben írja: „Hazánkba eleitől fogva sok nagy tudományú, a külföldiekkel bátran mérkezhető orvosok voltak", s felsorolt 15 régi er­délyi orvos-kiválóságot. Ezek közül az első Köleséry Sámuel, a negyedik helyen Neustaedter nevét említi meg [9]. A Gubernium felterjesztését elfogadta a Kancellária, ennek alapján 1784. május 22-én II. József erdélyi országos főorvossá, másnéven protomedicussá nevezte ki Neu­staedtert. így ő lett az első „bennszülött", vagyis hazai származású országos főorvos [10]. Sok levelezést találunk az irattárban ezzel kapcsolatban, amelyek azt bizonyítják, hogy a messziről jött Chenot helyzetét (fizetés, egészségügyi tanácsosi cím) Neustaedter csak jóval lassabban érhette el, ami elég szomorúnak tűnő hazai szokásnak, az idegenek körül­udvarlásának tudható be. A kinevező rendelet Neustaedtert Erdély legfőbb orvosává tette, ő azonban leg­feljebb a „primus inter pares" felfogást tette magáévá. Folytatta, nyilvánvalóan valamivel kisebb mértékben a betegek kezelését. Trautsch, amikor az ő életművét összefoglalta, nem is vezetői tevékenységét emelte ki, hanem orvosi humanizmusát, aki „kitűnt sok mások közül azáltal, hogy saját kényelmét feláldozta a betegek kezelése közben és hogy külön­leges emberszeretete volt" [5], Sokoldalú működéséből most csak két fontos, bizonyos mértékben kémiai vonatko­zású területet emeljünk ki. 106

Next

/
Thumbnails
Contents