Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Nagy Andor: Az Iskolatelevízió műsorainak optimális hatásfokkal történő beépítése a pedagógiai folyamatba

L. B. Itelson, L. M. Landa, ill. Nagy Istvánné, és munkaközössége által kialakított szisztéma a pedagógiai hatás és a hatás eredménye közti összefüggéseknek tükrözője, ahogyan ezt a következő folyamat-ábra mutatja: Pedagógiai hatás a Tanulási tevékenység b Pszichikus folyamatok c szituáció, feladat, probléma. Pszichikus képződmények I. Tanulói tevékenység Rögzített teljesítmény II. III. eredmény. Hatékonyságvizsgálatok a telepedagógiában A külföldi szakirodalomban az ötvenes évek második felében, illetve a hatvanas években jelennek meg egymás után olyan beszámolók, amelyek a telepedagógia hatékonyságának mérésével kapcsolatos módszerekkel foglalkoztak. A Szovjetunióban előbb a kérdőívvel történő kutatást alkalmazták leggyakrabban, majd kialakult az eljárások sokszínű skálája az iskolatelevíziós műsorral kombinált tanórákon folytatott megfigyelésektől kezdve, a tanulók rejtett kamerákkal történő felvételéig, a tanulókkal készített interjúktól a tanárokkal folytatott beszélgetésekig, speciális tesztek alkalmazásáig stb. I. K. Weiss szerint Hagerstownban standardizált teszt felhasználásával mutatták ki a hagyományos és az Iskolatelevízióval kombinált tanítás közti különbséget. H. Brish tanulmányában arról olvashatunk, hogy a Stanford-féle teljesítmény tesztet 1957 óta használták fel arra, hogy a hagyományos és a televíziós technológiával tanulók teljesítményét mérjék. Szintén teljesítménytesztet alkalmaztak C. L. Gropper és^4. A. Lumsdaine az ún. programozott televíziós órák mérésére. H. Barrington érdekes kísérletről számol be az 1965-ben megjelent tanulmányában, amelynek célja az iskolatelevíziós műsorok által nyert ismeretek mérése volt. Japánban az 1960-as évek elején szintén teljesítményméréssel próbálkoztak, ahogyan arról Maeda dolgozata tájékoztat.

7 A Magyar Iskolatelevízió szélesebb körű, egzakt hatásvizsgálatai a hatvanas évek második felében kezdődtek el. Az Iskolatelevízió Hírei 1966-os kiadványában

8 Kelemen Endre arra ösztönözte a telepedagógiával foglalkozókat, hogy vizsgálják a műsorok hatékonyságát. Úttörő szerepet vállalt e téren néhány pedagógusképző intézmény neveléstudományi tanszéke, így elsők között a JATE. Nagy Istvánné tanulmánya 1966-ban a Köznevelésben

9 „A Tisza" c. téma iskolatelevíziós feldolgozásával kapcsolatos hatékonyságvizsgálat céljából munkalappal végzett kutatás menetéről és eredményéről adott számot. A szerzők által összeállított munkalap pedagógiai funkciója a tanulók ismeretelsajátításának egyik teljesítménymérése volt. A kutatók nagyon helyesen akkor is és a későbbi vizsgálataik

1

0 során is azt az elvet vallották, hogy bármely eszközfelhasználásnak, bármely módszer alkalmazásának legfőbb értékmutatója: az eredmény. Az 1970-es vizsgálat igazolta, hogy 14,5%-kal jobb eredményt mutattak azok a tanulók, akik iskolatelevízóval kombinált tanításban vehettek részt, mint társaik. 54