Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Nagy Andor: Az Iskolatelevízió műsorainak optimális hatásfokkal történő beépítése a pedagógiai folyamatba

A kérdések sora várt és vár válaszra, jóllehet néhány kérdés költőinek tűnik. Nem lehet vitás, hogy a televízióval kombinált oktató-nevelő tevékenység hatékonyabb a hagyományosnál, hiszen azt igazolták a Magyar Iskolatele víziónál korábban született külföldi médiumokkal kapcsolatos vizsgálatok, alkalmazásukkal összefüggő tapasztalatok. Az is magától értetődik, hogy az első vizsgálatokat maguk a gyakorló pedagógusok végezték, ha nem is a legegzaktabb tudományos módszerekkel. A hagyományosf vetették össze az újjal, a normál tanórát a televízióval kombinált órával. A mérések számos szubjektív elemet is tartalmaztak. Lényeges szempont volt az is, hogy maga a mérést végző pedagógus nyert-e sikerélményt a televíziós órán, hogy a műsor neki hogy tetszett, hogy azt kapta-e amit várt, hogy tudott-e vele mit kezdeni, be tudta-e építeni a tanórák folyamatába, hogyan készült fel a televíziós órára, mennyire ragaszkodó a már jól ismert, alaposan begyakorolt ún. hagyományos óravezetéshez, a módszerek szinte rutinszerű alkalmazásához . . . Párhuzamos osztályok esetében kínálkozott a lehetőség, hogy próbát tegyen, mérlegeljen a pedagógus, hogy a hagyományossal szemben mennyivel másabb az új. A tapasztalati alapon levont következtetések szintén számos szubjektív elemet is tartalmaztak. Figyelembe veendő maga az a tény, hogy két azonos felkészültségű, neveltségű, érdeklődésű . . . tanulókból álló osztály nincs, de a pedagógus is képtelen arra — már csak az előbb említettek miatt is —, hogy két alkalommal ugyanazt az ismeretanyagot teljesen azonos módon dolgozza fel. Ez utóbbi vizsgálati módszert alkalmazta az Iskolatele vízió is 1966-ban, majd azt követően több esetben és ez képezte leggyakrabban a mi vizsgálataink alkalmazott eljárását is. Természetes, hogy ezek a vizsgálatok ténylegesen kevesebb szubjektív elemet tartalmaztak, de teljes objektivitásra mégsem voltak képesek. A jelzett mérések szerencsések voltak abból a szempontból is, hogy a televízióval és nélküle folyó tanóra összehasonlításából pregnánsan rajzolódtak ki az Iskolatelevíziós tanítási órák specifikumai.

3 Ugyanakkor a bizonyítás erejével hatottak az Iskolatelevízió mellett. A hatékonyságvizsgálatról általában Mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalmat vizsgálva témánk szempontjából rendkívül ellentmondásos képet nyerünk. Maga a hatékonyság fogalma is meglehetősen problémás, bár sokoldalúan feltárt. Az Új magyar lexikon szerint a hatékonyság lényege az az arányszám, amely arra mutat rá, hogy „a felhasznált energia hányad részben alakul át a kitűzött célnak megfelelő munkává."

4 Az NDK-ban 1971-ben megjelent Pedagógiai Lexikon szerint a hatékonyság nem más, mint valamiféle pozitív cél elérésére irányuló szándék. Jellemző, hogy az előző 1933-ban megjelent lexikonban még szó sem volt a hatékonyság fogalmáról! Véleményünk szerint ennél a definíciónál lényegesen korszerűbb megfogalmazást ad az új magyar Pedagógiai Lexikon,

5 — amely a hatékonysággal kapcsolatban a következőket tartalmazza: „a nevelő munkára fordított erőkifejtés és az elért eredmények aránya, azaz a pedagógiai tevékenységek eredményessége."

6 A lexikon megjegyzi, hogy az újabb neveléstudományi kutatások ebben az irányban hatnak, és megállapítja, hogy az oktatás hatékonyságának vizsgálata egyszerűbb, mint a nevelésé. 53