Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

IV. MISCELLANEA - Dr. Bihari József-Rák Sándor: A hagyományos orosz nyelvtan bírálata egy svéd szlavista munkájában

És végül az aspektuspárok harmadik értelmezése szerint akár szuffixumok, akár prefixumok útján jönnek is azok létre (nencnncaTi>—nepenucbiBaTb, /jejiaTb-c/jejiaTb), mindig különböző igéknek (szavaknak) tekinthetők. E felfogás szerint ugyanis annak az elismeréséhez, hogy egy vidpár két tagja ugyanazon ige két alapkja csupán, nem elég az igepárok tagjainak szemantikai azonossága, hanem szerkezeti-nyelvtani érvek is szükségesek ehhez. Ilyen érveink azonban nincsenek, mert hiszen a vidpárok képzése szóképző, nem speciális formánsok, prefixumok és-wna (-biBa), -na, -a szuffixumok segítségével történik. Az utóbbi képzők segítségével új igéket is képzünk, pl. a gyakorító igéket (roßapnBarb, >KMBaTb, c;iaTb, xa>Kin?aTb stb.). Mind a prefixális, mind a szuffixális vidpárokban több jelentésű igék keletkezhetnek, ahol nincs meg minden jelentésnek a maga vidpárja, azaz az így kialakult igepárok tagjai lehetnek lexikailag nem azonosak is. így pl. az OÖBMHHTB abban a jelentésben, hogy BbiCTynarb B CY^C B KanecTBC OSBHHHTCJW nem páija az oÖBHHHTb igének. (Ezt a nézetet P. Sz. Kuznyecov, Nj N. Durnovo, Sz. I. Karcevszkij stb. képviselik). 6.2. Pettersson bizonyítani próbálja, hogy az [a aktivitás] és az [a IDŐ] szintaktikai tulajdonságok ugyanolyan szerepet játszanak az igeszemlélet kiválasztásában mint a mellékneveknél az eset valamint a hosszú és rövid alak megválasztásában. Szerinte egy [— aktivitás] tulajdonságú állítmány mindig imperfektiv szemléletű igében fejeződik ki. Ugyancsak imperfektiv szemléletet használunk, ha az ige [+ aktivitás] és [— IDŐ] tulajdonságú. Másrészt ha egy ige mélystruktúrájú [+ aktivitás] és [+ IDŐ] tulajdonsággal rendelkezik, a felszíni struktúrában perfektiv szemléletű lesz. 6.3. Mint ismeretes, célhatározó mellékmondatokban elhagyható a iTOÖbi kötőszó, amennyiben a fő- és mellékmondat alanya közös. Elhagyható továbbá néhány mozgást jelölő ige (npMMTW, 3aHTM, yexaTb stb.) után is. De nem lehet elhagyni a <-ITO6bi -t Stative ige, illetőleg olyan igék előtt, melyek a jelzett cselekvés eredményét is kifejezik*, pl. KoppecnoH/JCHT npnuieji na paßoTy, HTOŐW HanncaTb otepK o TOM, Kan H/jeT paöoTa. Ez esetben a MTOÖb

i elhagyásával megváltoztatnánk a mondat értelmét is. 6.4. A továbbiakban Pettersson az igeszemlélet néhány részletkérdésére tér át. Megállapítja, hogy imperfektiv igék is hordozhatnak perfektiv értelmet — ellentétben a hagyományos felfogással. Elemzi az imperfektiv és [a aktivitás] kapcsolatát, rámutat az aktív és nem aktív folyamatos igék közti különbségre, amelyet a stativitás-nem stativitás rendszerével kapcsol egybe. Érdekesen elemzi aspektus szempontjából Pettersson a KTO nncaji .,

Bo

nny M Mn

p" és „KTO nanncaji ,,Bonny n Mnp". közti különbséget. Mindkét mondat a „Háború és béke" szerzőjére kérdez. Ez azért lehetséges, mert a n

nca.

n az első mondatban nem aktív, a másik mondatban viszont perfektiv (az eredményre utaló!) ige. Szerinte a ,,KTO nanncaj

i ..Bonny n Miip"? JJOCTOCBCKMH nun TOJICTOH ?-ban jobbnak tűnik a befejezett alak használata mint a folyamatos megfelelője. Vagyis: amikor azt akarom megtudni, melyik határozott egyén tevékenységének köszönhető, hogy létezik egy háború és béke" regény, a befejezett aspektust használom. Ugyanakkor, ha csak az érdekel, melyik szerzőt lehet asszociálni egy bizonyos könyvvel, folyamatos igét használunk. Ezt a különbséget még inkább illusztrálják Rasszudov

a példái: Bbi HC QCTABJIFLJI

M pyMKy B ayAHTOpnn? Hc BBI OCTABMJI

N pynKy B ayAHTopnn? * D. Ference Langendoen, Essentials of English grammar, New York, 1970. 76. * Pettersson állítja ezt Belevickaja-Chalizeva Sbornik po sintaksisu russkogo jazika c. műve alapján. 32 497