Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

IV. MISCELLANEA - Dr. Bihari József-Rák Sándor: A hagyományos orosz nyelvtan bírálata egy svéd szlavista munkájában

névi állítmány hosszú alakú melléknévnek felel meg a felszíni struktúrában. Ebben az esetben a +IDŐ tulajdonságú állítmány insztrumentáliszt, a — IDŐ tulajdonságú pedig nominativuszt ad. 5.1. Figyelemre méltóak Petterssonnak a tulajdonságot jelölő melléknevekkel kapcsolatos megállapításai. Szerinte bizonyos tulaj donságjelzőknek azért nincs rövid alakjuk, mert az ilyen melléknevek a legtöbb esetben egy mély, nem-aktivitással rendelkező igei állítmányból származtathatók, s nem azért, mert ezek morfológiai kivételek (furcsaságok). Pettersson is elismeri, hogy nem minden melléknévből lehet rövid alakot képezni, azonban ezeknek a száma korántsem olyan nagy, mint ahogy azt eddig feltételezték. Szerinte annak ellenére, hogy a rövid alak használata csökken a beszélt oroszban, elvben minden melléknévből lehet rövid alakot képezni, ha csak nem [- aktivitás] tulajdonsággal rendelkezik a lexikai címszóban (entry). 5.1.1. A melléknév rövid, illetve hosszú alakja közti szemantikai különbséget a hagyományos nyelvtan eddig már eléggé feltárta. Vinogradov szerint pl. a melléknév rövid alakja egy olyan tulajdonságú (minőségi) állapotot fejez ki, mely időben tart vagy létezik. A hosszú alakú melléknevek pedig olyan tulajdonságokat fejeznek ki, melyeket időn kívül szemlélünk. Iszacsenko a következő példákkal szemlélteti a különbséget: ÓT IierO HeJlb3H TpeÖOBaTb (}3M3HHeCK0M paÖOTbl OH ÖOJIbHOÍÍ. Ero cewnac Hejib3H ToeBOJKiiTb — OH öojieH. Iszacsenko sokkal nagyobb hangsúlyt helyez arra, hogy a rövid alak valami ideiglenes állapotot fejez ki, mint Vinogradov. Ő kimutatja, hogy a melléknév hosszú alakját egy adott időtől teljesen függetlenül használjuk. Pl. OH 3JI0ÍÍ (gonosz ilyen a természete), OH 30JI Ha MCHH (-* most!). Tehát vitathatatlan: bizonyos kapcsolat van az időlegesség és a rövid alak, valamint az állandóság és ahosszú alak között. Persze, kivételek e téren is vannak. Rosenthal professzor idéz egyet: OHa npMBjieKaTe.nbHa, ez azt jelenti, hogy állandóan vonzó s nem csak most. Az ellenkezőjére is van példa: HTO y Tcöa TAKAA meKa KpacHaa

7 Itt a hosszú alak fejez ki ideiglenességet, s annak ellenére, hogy a KpacHaa időleges tulajdonságot jelöl, a rövid alak használata mesterkélt volna. Pettersson szerint tehát nem állíthatjuk, hogy a rövid alak időlegessége képezi a melléknevek hosszú és rövid alakra való felosztásának alapját. Szerinte sokkal meggyőzőbbnek tűnik az az elmélet, mely szerint a rövid alak a tárgy valamilyen állapotát fejezi ki, míg a hosszú alak a tárgy minőségét, tulajdonságát jelöli. Ez az esetek nagy részében így is van, mégis vannak olyan példák is, ahol az effajta megállapítás nem érvényes. Például: KHH>KHbiM COK)3 ^ocícojibKy aHajiorwHeH no ynoTpeöjieHmo coio3y TGK^KAJC vagy: Xy^o TO, HTO OH He necTeH. Beflb OH yMHbiíí qejiOBCK. (Turgenyev) Vagy: Oh, 3Ta njiaMCHHaa flyiua, XOJIO/JCH — ncpeőmia AneKcaH/jpa naejioBHa. (Turgenyev) A könyvízű nocKOJTbKy kötőszó nyilvánvalóan nem az analógia állapotában van, hanem ez a tulajdonsága (és mégis rövid alakot használunk utána!), mint ahogyan a turgenyevi példák sem azt fejezik ki, hogy Rugyin a becstelenség és közömbösség állapotában van, hanem azt, hogy ő becstelen és közömbös, ő ilyen. Következésképpen Pettersson azt az elméletet sem tartja elfogadhatónak. 494