Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

IV. MISCELLANEA - Dr. Bihari József-Rák Sándor: A hagyományos orosz nyelvtan bírálata egy svéd szlavista munkájában

5.1.2. Az orosz melléknév hosszú és rövid alakja közti leírásában szerinte legközelebb áll az igazsághoz, a Borras—Christian-féle elmélet* (1959, 72—79). Eszerint a rövid alakú mellékneveket mint meghatározót (defining), a hosszú alakot pedig mint azonosítót (identifying) kell felfogni. )

r4 hosszú melléknév egy tulajdonságot teljesen azonosít a tárggyal vagy személlyel, míg a rövid melléknév csak a tulajdonságot fejezi ki azonosítás nélkül", - írja Borass-Christian. 5.1 3. Pettersson tehát ezt az elméletet érzi legközelebbnek a saját felfogásához, mely szerint az [+ aktivitás] szintaktikai tulajdonság van a rövid alakú melléknév mélyén. A [+ aktivitás] azt a tényt jelenti, hogy az állítmányi szóval jelölt cselekvés valóban folyik, egy olyan tényről van tehát szó, amit az ember a szemével láthat. Vagyis: meghatározzuk azt a cselekvést, amelyet az alany végez. Erre példaként az OH KypiiT mondatot említi ismételten meg. Másrészt a [— aktivitás] egyszerűen azt jelenti, hogy a beszélő kijelenti az alanyról, hogy a cselekvést (példánkban a dohányzást) egy olyan ember végzi, aki rendszerint, de nem feltétlen a beszéd pillanatában végzi a szóban forgó cselekvést, azaz az alany dohányzását azonosítottuk az érintett személy minőségi tulajdonságával. 5.1.4. Összefoglalóan azt mondhatjuk tehát, hogy egy [+ aktivitás]-sal rendelkező melléknevet, azaz egy rövid alakú melléknevet úgy magyarázhatunk, mint amely egy reálisan jelenlevő (meglevő) bizonyos állapotot demonstrál, s így megfelel a [+aktivitás] tulajdonságú igének. Azaz, amikor a melléknév rövid alakját használjuk, olyan állapotot jelölünk, mely egy tárgyra és egy személyre érvényes. Ugyanakkor egy [— aktivitás] tulajdonságú melléknév, azaz a hosszú alakú melléknév azt jelenti, hogy egy bizonyos állapot elidegeníthetetlen a tárgytól vagy személytől, akár ideiglenesen, akár állandóan. Amint látjuk, a fenti állítás lényegében véve azonos a hagyományos meghatározással, csupán más kifejezésekbe, szavakba öltözteti azt. 5.1.5. Tradicionálisan az a nézet uralkodik az orosz nyelvészek között, hogy a rövid alakú melléknevek sokkal könyvízűbbek mint a hosszú alakúak. Önmagában ez a megállapítás igaz — ismeri el Pettersson,- de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hosszű alakú melléknévnek is lehet könyvízű jellege. 5.2. Beszél Pettersson a rövid és hosszú alak közötti különbségről még egy másik vonatkozásban is. Míg a rövid alakú melléknevek használata az oroszban csökkent, addig egyáltalán nem csökkent a szenvedő alakú múlt idejű melléknévi igenév rövid alakjának használata. Sőt: a melléknévi értelemben használt szenvedő alakú múlt idejű melléknévi igenév majdnem mindig csak rövid alakban fordul elő. 5.2.1. Azt a különbséget, ami a melléknévi rövid alak és a szenvedő alakú múlt idejű melléknévi igenév rövid alakja között gyakorisági szempontból fennáll, talán azzal a köztük levő szemantikai különbséggel lehetne megmagyarázni, amit Langendoen mutatott ki:** „A melléknév egyszerűen csak azt jelenti,hogy a tárgy vagy személy egy bizonyos állapotban van, míg a múlt idejű melléknév azt jelenti, hogy a tárgy vagy személy valamikor más állapotban volt, vagy azt az állapotot, amelyben most van, összehasonlítjuk egy korábbi állapottal. A következő példák szemléltethetik ezt: Cyn ropjiHMM. Cyn noflorpcT. Amint az előzőekben láttuk, Pettersson egyszer már elutasította azt a hipotézist, hogy a rövid és hosszú alak közötti különbség az állapot aminőség (tulajdonság) közötti különbséget mutatja. Most pedig úgy tűnik neki, hogy a melléknév és az igenév közötti különbséget éppen ezekkel a terminuszokkal lehet legjobban kifejezni. Mégis kitart álláspontja mellett az alábbi okokból kifolyólag: * F. M. Borras és R. F. Christian, Russian syntax. Oxford, 1959. ** D. Ference Langendoen, Essentials of English grammar, New York, 1970. 76. 495