Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

IV. MISCELLANEA - Dr. Bihari József-Rák Sándor: A hagyományos orosz nyelvtan bírálata egy svéd szlavista munkájában

Az igéket és mellékneveket — a főneveket nem — felosztja az a aktivitás tulajdonságát illetően. Aktivitással rendelkező igék azok, melyek egy esetleges, időleges folyamatot vagy állapotot jelentenek, és nemaktivitással (— aktivitással) rendelkezők azok, melyek állandó folyamatot, állapotot jelentenek. Ennek az orosz mondatnak pl., hogy orr KypHT, kétféle értelmezése lehetséges: 1. dohányzik (éppen most) — ez egy aktív jelentés, vagy: 2. ő dohányzó, ő tud dohányozni, ez egy nem-aktív jelentés. Pettersson mindenféle állítmányt (főnév, melléknév, ige) az [a idő] szintaktikai tulajdonsága szempontjából csoportosít. Mint már láttuk, elhatárolja egymástól a tense-1 és a time-ot. A tense szerinte egy cselekvés indexe, ami azt mutatja meg, hogy a cselekvés az állítás (kijelentés) pillanatával nem azonos időben ment végbe. Az [a. idő]-t akkor tekinti pozitívnak, ha az IDŐ (time), ami automatikusan benne van az adott igeidőben, releváns a kérdéses kijelentést (állítást) illetően. 4.1. A4, részben Pettersson a főnevet vizsgálja meg és azt mutatja be, hogy az állítmányi instrumentális és nominativusz az[a IDŐ] szintaktikai tulajdonság pozitív vagy negatív specifikációját tükrözi a mélystruktúrában, úgy hogy a [+ IDŐ] instrumentalist ad a felszíni struktúrában, a [- IDŐ] pedig nominativuszt. De ez csak akkor realizálódik, ha a névszói állítmány egy, Pettersson által bevezetett [—osztály] funkciót fejez ki. 4.1.1. Az ANy így határozza meg az instrumentálisos és nominativuszos állítmány közötti különbséget: „Az alapvető különbség az azonos funkciójú instrumentáliszos és nominativuszos állítmány között az, hogy az instrumentális olyan tulajdonságot jelöl, ami egy határozott időpontra vagy időszakra vonatkozik (OTHOCMTCH K oripcflCJlClIHOMy MOMCHTy MJIH OTpe3Ky BPCMCH), míg a nominativusz olyan tulajdonságot jelöl, ami állandó, nincs egy határozott időponthoz kötve. (II. 1., 1954. 427)". 4.1.2. Amit az ANy az IDŐ (filozófiai idő, time) egy határozott pontján ért, az azonos a Pettersson által meghatározott IDŐ-vel. Iszacsenko megkérdőjelezi az ANy definícióját és néhány példával megkísérli annak a bizonyítását, hogy a szóban forgó definíció alkalmazása nehézkes az ilyen mondatokban, mint: nyrriKMH öbiji rcHwajibHbiM n03T0M, vagy llyiiiKMH 6i>rji rcHMaJibHbiM. Első látszatra ez helyes ellenvetésnek látszik — mondja Pettersson. Azonban szerinte teljesen világos, hogy e mondatban: l lyniKwr 6I>IJI rciiiiajibUbiM noexoM, szintén van IDŐ-beli korlátozás (Puskin élete!), ezért az ANy definíciója helyes. A meghatározott időpontot az az időszak jelzi, amikor Puskin költészettel foglalkozott. Ha ellenben azt akarom kifejezni, hogy Puskin mindig nagy költő volt, csak azt mondhatjuk, hogy. nyiiiKHH öbijr reHMajibHbiíí no3T Az ANy megállapítása az ilyen mondatokra is érvényes mint: H öbiji Toryja ocfrunepoM. Ero >KCHMJIM pano, Kor/ja OH Öbiji eme CTy/jen-roM p/roporo Kypca. 4.1.3. Pettersson elemzi még a határozószóval bővített állítmányt az ilyen mondatokban mint: O

H ywrejib. Oll 3flCCb yHMTCJlCM. A két mondat közti különbséget a már említett „osztály" és „idő" fogalmakkal próbálja megmagyarázni, érveit azonban nem tekinthetjük meggyőzőeknek, annál kevésbé, mivel ezen új fogalmak (osztály, idő) lényegét nem fejti ki elég világosan. 5. Az ötödik részben Pettersson azt fejti ki, hogy a melléknév rövid alakja[- V] és [+ aktivitás] szintaktikai tulajdonsággal rendelkezik. A [— aktivitás] tulajdonságú mellék-