Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Dr. Tóth Géza: A Központi-Bükk karsztvízmérlege

és 890 mm között alakult a tíz csapadékmérő állomás sokévi átlaga. A vízgyűjtő területeken pedig 700 és 850 mm átlagcsapadék közötti értékekkel számolhattuk a beszivárgási százalékot. Az átlagos beszivárgási százalékot a részterületekre hulló évi átlagcsapadék eltérései alapján differenciáltuk. A területen 500 mm évi átlagos párolgást vettünk figyelembe. A Központi-Bükk csapadék törzsértékei orografikus és kitettség! okok miatt térnek el egymástól. Feltételezhető, hogy az évi nagyobb csapadék kisebb mértékben növeli a párolgást, ez azért is fennáll, mert a csapadéktöbblet a tengerszint feletti magassággal nő, ezzel pedig egyenes arányban csökken a párolgási értéket befolyásoló évi középhőmérséklet. A Központi-Bükk területére alkalmazott differenciált beszivárgási százalékot a következő módon kaptuk. Alapul vettük a terület egészére kiszámított átlagcsapadékot, ez 788 mm. Évi 500 mm átlagos párolgást levontunk, így a maradék 288 mm jelenti a karsztos beszivárgás évi átlagmennyiségét. A minimális felszíni lefolyást elhanyagoltuk jelen esetben. Később a karsztvízmérleg számításánál még utaltunk a felszíni lefolyás becsült értékére. Az átlagos 788 mm csapadékból a beszivárgó 288 mm százalékosan kifejezve 36,5%-nak adódott. Ez az átlagos beszivárgás a Bükk központi karsztterületén. Az előző számítás alapján kapott beszivárgási százalék önmagában, valamint a csapadék és a beszivárgás viszonylatában is elfogadható érték, közel áll a területre alkalmazott más eljárással megközelített beszivárgási értékekhez. A 788 mm-es átlagcsapadék 100 km

2-es területre vonatkozik 10 csapadékmérő állomás átlaga alapján. A csapadékmérő állomások átlagai, törzsértékei közel 300 mm-es különbségeket mutatnak. Az elpárolgott csapadék mennyisége kisebb mértékben változik a területen belül, mint a lehullott csapadék évi átlaga. Tehát a beszivárgás a csapadék növekedésével egyenes arányban növekszik, ha az évi középhőmérsékletet közel azonosnak vesszük. Különösen kedvező az arány a beszivárgás javára, ha a csapadéktöbblettel csökken az évi középhőmérséklet. A beszivárgás és párolgás kérdését a kettő arányát a szükséges adatok birtokában legalább havi lebontásban kellene részletezni. Kiderülne, hogy az évi csapadék mennyisége mellett döntő annak évi eloszlása. Különösen kedvező átéli fél év a beszivárgásra, míg a nyári fél év a csapadék igen jelentős részét elpárologtatja. A vizsgált területen négy különböző átlagcsapadékkal rendelkező részterületet szükséges minimum kijelölni. Ezek alapján meghatározni a karsztforrások vízgyűjtő területén a beszivárgási százalékot. A 788 mm átlagcsapadék 500 mm-es párolgást számolva 36,5%-os beszivárgást eredményezett sokéves átlagban. Ezt a csapadékot és beszivárgást 100%-nak vettük. Ha 700 mm az átlagcsapadék egy részterületen, ez az egész terület csapadékátlagának 88,8%-a ezzel arányban csökkentettük a részterületre vonatkozó beszivárgási százalékot is. A számítás 32%-os beszivárgást eredményezett 224 mm karsztos beszivárgással. A kevesebb átlagcsapadék százalékosan és ténylegesen kevesebb beszivárgást eredményez. A Központi Bükk területén 32—40%-os beszivárgási értékek adódtak. Ennek megfelelő beszivárgás mm-ben kifejezve 224,0 mm—340,0 mm. A területre vonatkozó beszivárgási értékeket táblázat összegzi. (I. táblázat.) 5. A központi karsztvízterület kiterjedése, területszámítás Geomorfológiai és karsztvízföldtani szempontok alapján jelöltük ki az önálló jelleggel rendelkező központi karsztvíz terület határait. A térképről a morfológiai és kőzettani határt követve 90 km

2 kiterjedésű túlnyomóan karsztosodó kőzetekből álló egységes területet kapunk. Ehhez kb. 10 km

2 kiterjedésű karszthidrográfiailag a Központi Bükkhöz szorosan illeszkedő terület csatlakozik. A központi terület mészköveinek folytatása, 482