Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Dr. Vajon Imre: A Saturnia Pyri lárvája és imágója központi idegrendszerének összehasonlító anatómiai vizsgálata

A rágóidegtől medialisan veszi kezdetét a vékonyabb állkapocsideg (n. maxillaris). Ettől még beljebb pedig a még vékonyabb alsóajakideg (n. labralis). Ezek a maxiilát és a lábiumot idegzik be. A garatalatti dúc caudalis része fokozatosan elvékonyodik. Caudalis felszínének közepéről lépnek ki egymás mellett, a második ventralis connectivumok. Feltűnően rövid lefutás után, alighogy átérnek a fejből az előtorba, azonnal kapcsolódnak az első tordúc cranialis végéhez. A connectivumok jól elkülönülve húzódnak egymás mellett. Az imágó fejében ugyancsak két nagy idegközpont figyelhető nieg, az a gy dú c és a garatalatti dúc. A kis frontalis ganglion itt is megtalálható. A lepke agya a fejtok dorsalis részében hátul található meg. Harántosan erőteljesen megnyúlt, izmok közé beágyazott test. Tömege a testhez viszonyítva — a lárváéval szemben — feltűnően nagy. Felülete erőteljesen tagolt, ami az agyszakaszok külsőleg való jó elkülönülését eredményezi. Legterjedelmesebb része a dorsalis helyzetű el őagy (protocerebrum), melynek közepén alig észrevehető a craniocaudalisan futó protocerebralis árok. Az előagy két oldalához és az összetett szemek aljához kapcsolódnak a látólebenyek (lobi optici). Az előaggyal való érintkezés helyén vékonyak, de a szemek felé kúpszerűen megvastagodnak. A középagy (deuterocerebrum) az előbbi agyszakasz alatt fekszik, de lebenykéi kidomborodnak előre. A lebenykék fokozatosan oldalra hajlanak, elvékonyodnak, és átmennek a szaglógyökerekbe. Az elvékonyodó apicalis részekből erednek az elég fejlett csápidegek (n. antennalis). Az u t ó a g y (tritocerebrum) a középagy alatt levő legkisebb agyszakasz. Ventralis felszíne homorú a garat dorsalis kidomborodása miatt. Az agyszakaszok egymástól való elkülönülését mindenütt jól szembetűnő benyomatok jelzik. Az első ventralis connectivumok rendkívül rövidek, ami az imágó szűk, vékony garatjával magyarázható. E connectivumok feltűnő vastagsága pedig a bennük haladó sok idegpályának az eredménye. Az említett connectivumok a tritocerebrumból ventralisan indulnak el és a garatalatti dúchoz szintén lateralisan futnak, miközben kétoldalról szorosan átölelik a garatot. Az idegtörzsek rövidsége miatt a feji központok közel kerültek egymáshoz. A garatalatti dúc (ggl. supraoesophageum) sokszögű, hát-hasi irányban lapított test. Az agytól jóval kisebb. Idegei előre és hátra lépnek ki belőle. A szájszervi idegek a lepke szájszervének erőteljes módosulását, illetve redukcióját követik. A rágóideg (n. mandibulars) visszafejlődött. A maxilla ideg (n. maxillaris), mely a csökevényes maxiilát idegzi be, megfigyelhető. Az alsó ajak (labium) szintén csökevényes a lepkénél. Annak csak a tapogatója fejlett, tehát a palpus labialis idege is megfigyelhető. A többi száj szervrész idege nem tanulmányozható. A garatalatti dúcból caudalisan, a második ventralis connectivumok mellett lateralisan két-két nyaki (jugularis) ideg ered, mely a fejből átmegy a torizmokba. A második ventralis connectivumok a jugularis idegek között medialisan lépnek ki a garatalatti dúcból. Az egymástól jól elkülönült idegtörzsek a fejtorból enyhén fölfelé haladó ívvel jutnak át az előtorba, amelyen áthaladva, a középtor elején levő előtöri dúchoz kapcsolódnak. A tor dúcai és idegei A hernyó jól elkülönült három torszelvényének megfelelően, három önálló dúcot találunk a torban. A közép- és utótori dúcok tehát itt nem nőttek össze egységes dúckomplexummá úgy, mint az imágóé. 28 433