Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Dr. Vajon Imre: A Saturnia Pyri lárvája és imágója központi idegrendszerének összehasonlító anatómiai vizsgálata

Az elsőtordúc (ggl. prothoracale) tojásdad alakú. Cranialisan a már említett második ventralis connectivumok kapcsolódnak hozzá, caudalis végéből pedig a harmadik ventralis connectivumok erednek. A dúcból lateralisan egy dorsalis, és egy ventralis ideg veszi kezdetét. Ezek a torszelvények izmait idegzik be. A dorsalis ideg mindig a dúc anteriolateralis szegélyéből indul ki. A szelvény oldala felé megy, majd vékony ágakra esik, amelyek a prothorax elülső és oldalsó régiójába nyomulnak. A ventralis ideg a dúcból hátrább és ventralisabb helyzetből lép ki. Ágai a prothorax ventralis területét — a lábat is beleértve — idegzik be. A vékony magányos medialis ideg a dúc dorsalis felszínének közepéről ered és caudalis irányba fut a következő szelvény területére, ahol két transversalis idegre oszlik. A harmadik ventralis connectivumok a dúcból caudalisan indulnak el, majd fokozatosan lateralisan eltávolodnak egymástól, azután ismét egymáshoz közelednek, miközben ovális alakot írnak le és úgy kapcsolódnak a második tordúc cranialis végéhez. A második- és harmadik tordúcok (ggl. meso- és metathoracale) hasonlítanak egymáshoz. Mindkettő feji irányba megvastagodott, dorsoventralisan kissé lapított körtére emlékeztet. Az itteni dúcoknak is megvannak a dorsalis, ventralis és medialis idegeik, amelyeknek az elrendeződése hasonlít az előbbiekhez. A negyedik ventralis connectivumok lefutása is olyan, mint a harmadik pár connectivumoké. A harmadik tordúcból caudalisan indulnak ki az ötödik ventralis connectivumok, amelyek már egymás mellett párhuzamosan futnak át a torból a potrohba, ahol az első potrohdúccal létesítenek kapcsolatot. A potroh connectivumaihoz képest ezek rövidek. Az imágó tordúcainak megnagyobbodása és tömörülése figyelhető meg, sőt egyes potrohdúcok is előre húzódtak a torba. A tordúcokból kilépő idegek száma megnövekszik, ami a toron levő lábak és szárnyak meglétével, a tor fejlett izomzatával, továbbá az imágó aktív és változatos mozgásával magyarázható. A tor izomzatát az idegek erősen behálózzák. A tor idegeinek ismertetésére már nem térek ki, csak a központokkal foglalkozom. Az első tordúc (ggl. thoracale I.) elhagyta saját szelvényét és a középtor elejébe húzódott hátra. Egészében véve gömbszerű, de az eleje inkább lekerekített, a hátsó része pedig nyakszerűen elvékonyodó. A dúchoz cranialisan és caudalisan csatlakozó connectivumok formaalakító hatása megfigyelhető rajta. A nagyon vastag harmadik ventralis connectivumok aránylag rövidek. Az első tordúcot kapcsolják a másodikhoz úgy, hogy közben kétoldalról megkerülik a sternitről ide benyomuló vastag kitin tüskét. A középtorban helyet foglaló tori dúckomplexum terjedelmes képződmény. Ez érthető, hiszen a második és harmadik tordúcból (ggl. thoracale II., III.) és az első és második potroh dúcból (ggl. abdominale I., II.) kialakult nagy dúctömeg. A dúckomplexum többé-kevésbé hengeres, de caudalis irányba fokozatosan elvékonyodik. A második tor dúc. a dúctömeg első tagja. A harmadik tordúc pedig a középső része. Feltűnő benyomatok vagy barázdák nem jelzik a dúcok határait. Csupán kilépő idegeik tájékoztatnak teijedelmükről, illetve helyzetükről. A dúckomplexum előre húzódott a középtorba. Az első és második potrohdúcok sem különülnek el. A dúckomplexum caudalisan elvékonyodó végső részét alkotják. Az itteni potrohdúcok tehát elhagyták eredeti helyüket és felhúzódtak a torba. Idegeik azonban továbbra is potrohban levő szervekbe futnak. A második potrohdúc legvégéhez csatlakoznak a negyedik ventralis connectivumok, amelyek a közép- és utótoron átjutva, a potrohba érkeznek, ahol kapcsolódnak a harmadik szabad potrohdúchoz. 434