Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Palcsó Pálné dr.: Korszerű oktatási-nevelési elvek és hatékony foglalkoztatás

gazdálkodó egységeinket a munkapiacon tapasztalható egyensúlytalanság (amely bizonyos mértékig éppen ennek a vállalati magatartásnak a következménye) arra ösztönzi, hogy óvakodjon a munkaerőfelszabadítástól még akkor is, ha hatékony foglalkoztatását biztosítani nem tudja, de a vállalaton belüli átcsoportosítástól is óvakodik. Ez utóbbi magatartásban biztosan szerepe van eddigi (elsősorban mennyiséghez kötött) szemléletünknek, de hozzájárul az a korábban kialakult helytelen gyakorlat is, amely az iskolapadban elsajátított ismereteket egyszer s mindenkorra elegendőnek tartotta bizonyos munkakörök betöltéséhez. A nem eléggé tervszerű és nem kellő időben végrehajtott kádercserék szintén ebbe az irányba hatottak. Ezek a tényezők és még sok más fejlődési lehetőségeinket ma is korlátozó szemléletbeli fogyatékosságunk vezetett oda, hogy nem figyeltünk fel eléggé és kellő időben a szakemberek képzettségüknél, készségüknél, képességeiknél stb. alacsonyabb vagy magasabb szintű munkakörben történő foglalkoztatásának negatív hatásaira. Nem láttuk, milyen konfliktusok forrása lehet ez az egyén számára, s milyen tartalékokat rejt a népgazdaság számára. A problémát az elméleti szakemberek nem elsősorban a szükségletek elégtelen számbavételében látják, hanem a vertikális mobilitás egyoldalúságában. Olajos Árpád írja Kongruencia-vizsgálat c. tanulmányában, hogy „hazánkban a visszairányuló vertikális mobilitás az utóbbi 10—15 évben lényegében megszűnt". Ilyen egyoldalú vertikális mobilitás mellett pedig semmi garancia arra, hogy akár a kulcsfontosságú munkaköröket is olyan emberek foglalják el, akiknek tenniakarása, kockázatvállaló képessége, új iránti fogékonysága, vezetni tudása, szakmai ismeretei, átlátása, politikai megbízhatósága leginkább alkalmassá tenné e munkakör betöltésére. Ma belső munkaerő-tartalékainkat 5—25 százalékra becsülik. Úgy is szoktunk fogalmazni: nem munkaerőhiány van, hanem teljesítményhiány. A teljesítmény viszont attól függ, milyenek az egyéni tényezők (motiváció, életkor, munkával való megelégedettség, általános és szakmai műveltség, tapasztalat stb.) és milyen lehetőségek vannak ezen potenciális képességek felszínre hozására a munkavégzés közben. (E tényezőcsoportba a következőket sorolom: a munkakör elvárásai - az ember személyiségével kapcsolatos és szakmai elvárások —, a tulajdonosi funkciók gyakorlásának lehetőségei, munkaszervezés, műszaki-technikai felszereltség, munkamód, személyi feltételek, vezetési, irányítási módszerek, a végzett munka anyagi és erkölcsi elismerése.) Szocialista társadalmunk legspecifikusabb gazdasági törvénye a munka szerinti elosztás és a képességek szerinti munkavégzés. Ennek tudatos alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges a munkaképesség korábbinál sokkal differenciáltabb értelmezése. Nem szűkíthetjük le csupán a szakképzettségről szóló bizonyítvány meglétére vagy hiányára. Túl kell lépnünk azon, hogy csak azt vesszük komolyan, amely — ha formális kritériumok alapján is —, de egyetlen számmal mérhető. Sokszor ezek a számok ferde vágányra vihetik a szemlélőt (főleg a számok „mögé" nem látókat). Ebből következik a már említett formális továbbképzés, gazdasági növekedésünk ütemének lekicsinylése, az olyan egyenlősdi az évi bérfejlesztéseknél, amely a növekedés százalékának egyenlőségén alapszik stb. Feladataink tehát bőven vannak mind az oktatás—nevelés terén, mind a munkaerő foglalkoztatása terén. A képzés hatékonysága nagymértékben függ a tanulók rátermettségétől, de a későbbi munkavégzés során is csak az tudja munkakörét megfelelően ellátni, akinek képességei, emberi tulajdonságai a munkafeladattal összhangban állnak. Nagyon lényeges tehát felsőoktatási intézményeinkben már a hallgatók megfelelő kiválasztása. (Természetesen választani csak a jelentkezőkből lehet, de itt van a középiskola motiváló ereje és felelőssége.) Legalább annyira fontos viszont az, hogy az oktatási rendszer, a tantárgystruktúra és benne a ténylegesen elsajátítható ismeretek a kor követelményeinek megfeleljenek. Oktatásunk minőségi változáson ment át azáltal, hogy igyekszik a dialektikus gondolko37