Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Palcsó Pálné dr.: Korszerű oktatási-nevelési elvek és hatékony foglalkoztatás

dásra tanítani hallgatóit, hogy az iskolai élet demokratizmusa állandóan fejlődik, hogy korszerű természettudományos ismeretek elsajátíttatására törekszik. Minden pedagógus feladatává tette a dialektikus materialista alapon történő világnézeti nevelést, bevezette a Világnézetünk alapjai c. tárgy oktatását stb. Ezek olyan keretek, melyeket nekünk pedagógusoknak kell megtölteni tartalommal, úgy, hogy közben hallgatóinkat felkészítjük majdani, egyre bonyolultabbá váló feladataink megoldására. Korunk sokkal jobban igényli a társadalomtudományi és benne a gazdasági ismereteket, mint amit e lehetőségeken belül nyújtunk. Ha azt mondjuk, hogy a tudomány egyre inkább termelőerővé válik, akkor ennek megfelelő súlyt kell adnunk a képzésben is. És ami mondanivalóm szempontjából nagyon lényeges, hogy e megállapítás nem csupán a természettudományokra vonatkozik, hanem legalább annyira a társadalomtudományokra, s benne a közgazdasági ismeretekre. Ki vonná kétségbe azt az alapvető marxi megállapítást, mely szerint a termelőerők és termelési viszonyok összhangja szükséges a termelőerők állandó fejlődéséhez? Azt hiszem, senki. Akkor mégis miért kételkedünk a társadalomtudományok szükségességében? Vagy nem kételkedünk? Mindenesetre a ma érvényben levő órakeretek, oktatásunk struktúrája inkább az előzőt bizonyítja. Természetesen az is világos, hogy a mennyiségi növelés nem biztos, hogy egyedül célravezető lenne. A társadalomtudományoknak is jobban „életközeibe" kell kerülnie. Jobban kell szolgálnia szocialista építőmunkánk és jelen körülményeink megértését és irányt kell mutatnia a továbblépésre. Ezt viszont csak jól felkészült emberekkel lehet elérni. De várhatjuk-e a társadalmi-gazdasági kérdések iránti érdeklődést az olyan munkaerőtől, akit az általános iskolától kezdve nem szoktattak erre? És valószínű azért nem került erre sor, mert a „leendő munkaerő" oktatását-nevelését végző pedagógus maga sem látja ennek jelentőségét, maga sem tud megfelelően eligazodni a társadalmi-gazdasági kérdésekben. Ez a nem kellő átlátás talán még fokozottabban igaz a közgazdasági kérdésekre, melynek ugyanakkor legközvetlenebb a kapcsolata a termeléssel. Mindannyian tudjuk: a felsőoktatási intézményekben a legspecializáltabb a képzés. Ha itt nem adunk elég teret a társadalmi-gazdasági ismeretek megszerzéséhez és nem tudunk kellően élni lehetőségeinkkel, nem várhatjuk el, hogy az innen kikerülő pedagógusok a kor követelményeinek megfelelő általános műveltség alapjait lerakják az általános és középiskolai oktató-nevelő munkájukban. Szocialista társadalmunk szükségszerűen elválj a a társadalmi-gazdasági kérdések iránti érdeklődést, de ennek fakadnia kell reálisan felfogott érdekeinkből is. JEGYZET [1] Marx-Engels Művei, 23. kötet. 159. old. [2] Szabó Kálmán: Az üzemi demokrácia és politikai gazdaságtan. Közgazdasági Szemle, 1974/7-8. sz. 783. old. [3] Szabó Kálmán: Innováció és adaptáció. Vezetéstudomány, 1978/8. sz. 13. old. [4] Uo. [5] Kovács János: Teljes foglalkoztatás és munkaeró'hiány. Közgazdasági Szemle, 1974/7-8. sz. 797. old. [6] Kozma Ferenc: Gazdasági integráció és gazdasági stratégia. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1976. [7] KSH „Képzettség és kereset" - 1971. 38