Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Palcsó Pálné dr.: Korszerű oktatási-nevelési elvek és hatékony foglalkoztatás

mindig ilyen tekintélyes szerepe a gazdaság fejlődésében. Korunk gyors változásai, a tudományos technikai forradalom kibontakoztatása, a világgazdaságban és a magyar gazdaságban lezajló „korszakváltás" viszont szükségessé teszi a képzés és gazdasági növekedés közötti összefüggés felismerését. E kapcsolatot már sokan és sokszor elismerték, ez a cél vezérelte oktatási reformjaink végrehajtását is. Korszerű ismereteket kell oktatni - halljuk nap mint nap —, s ezt tudjuk mi magunk is. Ez valóban szükségszerű, s ha egy-egy tárgyat nézünk, Valóban nagyot léptünk előre. Ha az oktatott anyag struktúráját tekintjük, az előrelépés akkor is vitathatatlan, viszont a követelményektől még eléggé elmarad. Gondoljuk csak meg: milyen ismeretekre, készségekre, képességekre van szüksége a mai kor dolgozó emberének? Erre a kérdésre már Marx megadta a választ, amikor kifejti: nem az a feladat, hogy csak magyarázzuk a világot, hanem hogy megváltoztassuk. Ehhez pedig nem elegendő csupán korszerű természettudományos ismeret, hanem elengedhetetlen a korszerű társadalomtudományi ismeret is. A termelés folyamata egyre bonyolultabbá válik, az állandóan fejlődő technika, technológia folyamatosan követeli a társadalmi elemzéseket. A gyors és egyre gyorsuló változások állandóan módosítják, át- és újra átrendezik a termelésben kialakult emberi kapcsolatokat. Ma már lehetetlen a legkisebb gazdálkodó egységet is csupán szakmai ismerettel vezetni. Társadalmi, közgazdasági ismeretek nélkül elképzelhetetlen eddig elért eredményeink reális értékelése, a szocializmus alapvető céljaival való tudatos azonosulás, a felmerülő problémák felismerése, helyes értelmezése és megoldásukban való aktív közreműködés. Hiábavaló minden központi elhatározás, ösztönzés és szankció, ha az emberek nem értik a társadalmi-gazdasági folyamatok lényegét. Ha nem érzik, miért van szükség a teljesítménykülönbségek differenciált anyagi elismerésére, a munkaszervezésre, a dolgozók bevonására a gazdálkodó egységet érintő döntésekbe, ha nem látjuk eléggé, hogy a dolgozó ember tudása, kiemelkedő aktivitása nélkül elképzelhetetlen gazdálkodásunk hatékonyságának fokozása. Ha nem tudunk elszakadni a megszokottól, amely ma már túlhaladott és értetlenek vagyunk a fejlődésünkkel szükségszerűen (vagy nem szükségszerűen) együttjáró nehézségekkel szemben, úgy minden jó központi elhatározás veszít hatásfokából. De bármennyire jó és előrelátó is ez a felülről jövő indíttatás, nem terjedhet ki minden részletre, nem mozdulhat a társadalom, a gazdaság minden rezdülésére. Irányvonalat ad és rajtunk mindannyiunkon múlik, hogy ezt konkrét viszonyainkra alkotóan alkalmazzuk. „A társadalom anyagi folyamata — íija Szabó Kálmán — mindig az emberek meghatározott viszonyok között szerveződő tudatos tevékenységének következménye."

3 A társadalmi-gazdasági folyamatok tehát nem mehetnek végbe nélkülünk. Ezt ma már mindenki tudja, de alkalmazásáig kevesen jutottak el. A humán tényező sohasem önmagában (éppúgy, mint a termelőerő más elemei), hanem a termelőerő egész struktúráját áthatva fejti ki hatását. A szubjektív tényező tehát „mint amazok totalitása jelenik meg. A tudás, az indíttatás, a képzelet és a konstruktivitás stb. itt nem egyebek, mint ezen anyagi erő kvalitásai. Elementárisán lényeges tulajdonságok ezek, melyek ahhoz kellenek, hogy szembe lehessen fordulni a megszokottal, a beidegződöttséggel, a biztonságosnak tűnő járatokkal. Tehát annak a más anyagi erőnek az életrehívásához szükségesek, ami nélkül nem változtatható a már kialakult anyagi realitás."

4 E felismerés gyakorlati alkalmazásának hiányát mutatják azok a számok is, amelyek termelőberuházásaink és munkatermelékenységünk változtatására vonatkoznak: 1960 és 1973 között az ipar gépi beruházásai 2,2-szeresükre növekedtek, miközben a termelékenység csupán 84 százalékkal emelkedett. Még mindig hiányzik a gyakorlatban annak átlátása (vagy talán így kényelmesebb? ), hogy nem elég beruházásokat végrehajtani és mellé kisebb-nagyobb erőfeszítéssel a munkáslétszámot biztosítani. A termelés mindkét tényezője strukturált és ezen struktúráknak kell egymásnak megfelelnie, ami természetesen nem jelenthet csak statikus egyensúlyt, hanem a munkakör és az emberi kvalitások 3* 35