Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Bohony Nándor: Adózó népesség és határhasználat Egerben az 1828. évi országos összeírás adatai alapján

Nyilvánvaló, hogy amikor a fentiek nyomán határhasználatról beszélünk, akkor a szintén fent jellemzett gazdatársadalom birtokkezelése és gazdasági tevékenysége nyomán kialakult viszonyokról kell szót ejtenünk. Ám Eger vonatkozásában ez korántsem egyszerű, mivel a városról közhelyszámba megy a megállapítás, hogy nem volt határa! A város jogállását és viszonyait rendező, Kassán 1695. január 14-én létrehozott, hírneves Fenessy-egyezmény félreérthetetlenül és minden kétséget kizáróan szögezi le, hogy Eger városát a falakon belül fekvő terület, tehát a belváros, az úgynevezett civitas intramoenialis alkotja, egyidejűleg a hóstyákat és a pusztákat kivette a város joghatósága alól.

5 A városban megforduló Bél Mátyás is feljegyzi, hogy a városnak „nincs határa", bár a környező pusztákból kitelnék, de azok a püspök és káptalan birtokában vannak.

6 1796-ban megjelent művében Vályi András is szóvá teszi, hogy Eger „szántóföldje, rétje, erdeje szűk". Ez utóbbi viszont arra látszik utalni, hogy a század végére a városnak már mégiscsak volt valaminő határa. A kérdés jobb megértéséhez úgy véljük, előbb a határ fogalmát kell körüljárnunk. Határon mindenekelőtt valamely területnek a szegélyét, azokat a jeleket, képzelt vagy jelzett vonalat, területsávot szokás érteni, mely az egyes területeknek önállóságot ad és amely az egyes területeket elválasztja egymástól. Tágabb értelemben a határ az egyes helységekhez tartozó összes területet jelenti.

5 Mindez azonban ahatárnak csak jogi, közigazgatási, földrajzi értelemben vett fogalmával számol, holott világos, hogy a gazdasági értelemben vett határfogalmat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Anélkül, hogy ezúttal részletezni kívánnánk a gazdasági értelemben vett határfogalmat, világos, hogy ebben a tekintetben Egernek is volt határa, s gazdasági szempontból azok a területek jelentették az egri határt, ahol az ismertetett gazdaságok terültek el, s ahol az egri lakosok mezőgazdasági tevékenységet fejtettek ki. Ezt egyébként már az egykorúak is így látták, és az általuk használt területeket fenntartás nélkül érezték magukhoz tartozónak. Jellemző erre, hogy amikor 1828. szeptember 29-én a nádor a bel- és külváros, valamint a promontorok külön összeírását rendelte el, a város népe élén a főbíróval a lehető legviharosabban tiltakozott az „iniuria" ellen.

9 Az ismertetett gazdaságok pedig Álmagyar, Cegléd (vagy: Cigléd), Kocs, Szőlőske, Tekseszalók, Tihamér pusztákon, Birka és Ráchegy promontorokon terültek el. E puszták és promontorok a város közvetlen közelében, az Eger-völgy két oldalán, részint a völgyből kiemelkedő teraszokon, részint a Bükköt délről övező, jobbára vulkanikus eredetű dombokon feküdtek. Birka a város központjáról északra, Cegléd északkeletre, Szőlőske, vagy régies nevén Szőlőcske keletre, Álmagyar délkeletre, Tihamér délre, Tekseszalók és Kocs nyugatra, végül Ráchegy északnyugatra helyezkedett el. Birka, Cegléd, Kocs, Ráchegy, Szőlőske érseki birtok volt, míg Álmagyar, Tekseszalók és Tihamér a főkáptalan birtokállományába tartozott.

1

0 A felsorolt puszták és promontorok talaja gyenge minőségű, nagyrészt kavicsos, agyagos (Álmagyar, Birka, Cegléd), néhol arenosus, vagyis fövenyes (például Kocs), másutt egyszerre kavicsos, agyagos és fövenyes (például Ráchegy), Tekseszalókon pedig „sipákás", azaz kevés esőtől is gyorsan átnedvesedő, azután rövidesen kiszáradó, nedvességet nem tartó.

1

1 (A pusztákra és promontorokra lásd a mellékelt térképet.) A táj klimatikus viszonyai változatosak. Az évi középhőmérséklet viszonylag alacsony, a csapadékmennyiség közepes, a napsütéses órák száma viszont magas, ami köztudottan kedvez a szőlőművelésnek. Az Egerben nyilvántartásba vett adózók legtöbb földje Szőlőskén volt, itt 216,45 hektár volt az általuk használt földmennyiség. Ezután 131,62 hektárral Tihamér, 102,38 hektárral Álmagyar, 96,49 hektárral Ráchegy, 85,58 hektárral Cegléd, 63,28 hektárral Tekseszalók, 42,07 hektárral Birka következett, míg végül 40,13 hektárral Kocs zárta a 349