Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Palcsó Pálné dr.: Korszerű oktatási-nevelési elvek és hatékony foglalkoztatás

gazdasági folyamatokban abból következik, hogy az ember az egyedül aktív tényezője a termelőerőknek. Ezt az aktív szerepet viszont még mindig nem látjuk eléggé. A munkaerő, az emberi tényezők eddig nem kaptak jelentőségüknek megfelelő helyet az elméleti és gyakorlati munkában. Ez főként gazdasági fejlődésünk extenzív szakaszával függött össze. Ma már egyre többen látják, hogy az ország gazdasági fejlődése fokozódó mértékben függ a munkaerő fejlettségétől és fejlődési lehetőségeitől. A termelőerők mai fejlettségi szintjén, s a technika és technológia nagyon gyors változásai mellett ez bármely országra igaz. Még fokozottabban áll viszont azokra az országokra, melyek nyersanyagokból, energiahordozókból nagy mennyiségű importra szorulnak, ahol nincsenek szabad munkaerőkapacitások, s legfőképpen ahol az extenzív fejlődési szakasz lezárult. A belső „korszakváltás" és a világgazdaság körülményei a magyar gazdaság számára az emberi termelési tényező minőségi oldalainak fejlesztését és a szellemi tőkével való hatékony gazdálkodást helyezi fejlesztési stratégiánk középpontjába. Ezért van óriási jelentősége már az „érési folyamatban" az emberrel, mint leendő munkaerővel foglalkozni. Tanulóinkat megismertetjük a természet- és társadalomtudományok alapjaival, de ezen belül nyújtunk-e számukra olyan ismeretet, ami elősegíti munka- és köztulajdonosi funkcióik ellátását? Ma még gazdálkodó szervezeteink is nagyon egyoldalúan kezelik a munkaerőt. Elsősorban a dolgozó szakképzettsége, illetve az azt igazoló papír (nem pedig a ténylegesen elsajátított ismeret) alapján töltetnek be munkahelyeket. Sőt, sokszor azzal sincsenek tisztában, hogy bizonyos munkakör betöltéséhez milyen szakmai képesítést várjanak. Egy ember viszont jóval több, mint szakmája. Képességei, készségei, munkával szembeni elvárásai vannak. Érdeklődése, akarata, világnézete, vérmérséklete mind-mind olyan tényezők, melyek befolyásolják munkateljesítményét, elérhető eredményeit. De ez még mindig csak az egyik oldal. Az az oldal, amely a történelmi fejlődés bármely szakaszában a munkaerőt jellemzik. A szocializmus azáltal, hogy megteremtette a társadalmi tulajdont, óriási előnyt biztosít a munkaképességek állandó fejlesztésére és e képességek mind teljesebb kibontakoztatására. Marx a munkaerő fogalmát a következőképpen határozza meg: „Munkaerőn vagy munkaképességen azoknak a fizikai és szellemi képességeknek az összességét értjük, amelyek az ember testi mivoltában, élő személyiségében léteznek, s amelyeket mozgásba hoz, valahányszor valamilyen fajta használati értéket termel."

1 Ebből a marxi megfogalmazásból is következik, hogy a munkaképesség nem egyenlő a szakmával elsajátított képességekkel, másrészt felhívja a figyelmet arra is, hogy e képességek mozgásba hozása, kibontakoztatása a munka végzése közben történik. A szocializmus azáltal, hogy megszünteti a munkafunkció és az elsajátítási funkció olyan szétválását, amely a kapitalizmusra jellemző, egyben megteremti annak lehetőségét is, hogy a munkát végző ember a termelési eszközök közös tulajdonosaiként fejtse ki képességeit. Ez az az előny, amelyet csak a szocialista társadalom tud nyújtani. Ez a szocialista termelési viszonyok lényegéből fakadó óriási erő, amelyet gazdaságunk hatékonyságának növelésére is felhasználhatunk. „A szocialista vállalat — írja Szabó Kálmán — csak úgy tehet eleget a technikai-gazdasági hatékonyság és dinamizmus növekvő követelményének, ha magasabb fokra fejleszti belső viszonyainak demokratizmusát is. Ezáltal a kollektívában rejlő emberi energiákat a legkisebb „hálózati veszteséggel" kapcsolhatja be gépezetébe."

2 A munkaképességet befolyásoló tényezők tehát nem csupán az ember természetátalakító tevékenysége által meghatározottak, hanem a termeléssel összefüggő emberi kapcsolatok, a termelési viszonyok által is. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a szocializmus a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján képes lehet a termelési viszonyokat a termelőerőknek megfelelően korszerűsíteni és ezáltal fokozatosan újabb teret nyitni ez utóbbiak fejlődésének, akkor még inkább érthetővé válik a termelési, tulajdonviszonyok oldaláról ható munkaképességet befolyásoló tényezők tudatosítása. 3 33