Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Kávássy Sándor: Szatmár megye népessége és etnikai viszonyai a XIX. század elején

hatunk. Ezek feltárása nem is lehet e munka és e sorok írójának feladata. Néhány összefüggés megismerésére azonban épp Ludovicus Nagy műve segítségével mégis lehetőség nyílik. Az idézett, vagy ahhoz nyilván nagyon közelálló lélekszám az 1827-ben törvénybe iktatott terület-kiigazítás

8 előtt 270, azután 268 település között oszlott meg. E települések körében 2 volt szabad királyi város (Nagybánya és Szatmárnémeti), 1 királyi bányaváros (Felsőbánya), 17 mezőváros (Aranyosmeggyes, Avasújváros, Béltek, Csenger, Erdőd, Erdőszáda, Fehérgyarmat, Jánk, Királydaróc, Mátészalka, Matolcs, Misztótfalu, Nagyecsed, Nagykároly, Nagymajtény, Szinérváralja, Tarpa) és 250, illetve 1827 után 248 község.

9 14 279 lakossal a legnépesebb helység Szatmárnémeti volt, 11 055 fővel a második helyen a megyeszékhely, Nagykároly állt, majd 4928-cal Nagybánya, 4263-mal Felsőbánya következett és 2836-ot kitevő lélekszámával Szinérváralja zárta a legnépesebb szatmári helységek sorát. A falvak általában kicsik voltak, azoknak csaknem felében, 47,58%ában 500 alatt volt a népességszám, további egyharmadában, pontosan 33,46%-ában pedig 500 és 1000 között váltakozott. A három városban, tehát Felsőbányán, Nagybányán és Szatmárnémetiben 23 470 lakos élt. A mezővárosok népessége 36 500 volt. A kor fogalmai szerint 59 970 fő, a lakosság 26,55%-a volt városlakó. 160 922-en (71,26%) éltek a községekben, 787-en a pusztákon és tanyákon (szállásokon), 3800-an pedig szétszórva az erdőkben és a hegyek között. Ez utóbbiak a megye lakosságának 2,02%-át tették ki.

1

0 Lényegesen többet mondhatunk ennél a megye etnikai viszonyairól. Szirmay ui., ha röviden is, tájékoztat a megyében élő nemzetiségekről és az ott divatozó nyelvekről, azonkívül az egyes településeket ismertetve, csaknem minden esetben pontosan vagy legalábbis megközelítő pontossággal jegyzi fel, hogy a lakosság milyen nemzetiségekből tevődött össze. Ahogy az általa közölt adatokból is világos lehet, Szatmár a XIX. század elején már több nemzetiség által lakott területe volt az országnak. A két fő elemet azonban a magyarság és a románság jelentette. Rajtuk kívül nagyobb számban németek, rutének és zsidók éltek a megyében. Mindezek mellett — ha csekély számban is — szlovák, örmény és cseh nemzetiségű lakosok is voltak. Örményekről három helyről, Felsőbányáról, Szatmárnémetiről és Szinérváraljáról van tudósításunk, csehekről Újhuta-pusztával kapcsolatosan olvashatunk. Az előbbiek, ti. az örmények kereskedést űztek, az újhutai csehek a Károlyi grófok ott létesített üvegműhelyének voltak a dolgozói.

1

1 Tekintve, hogy lélekszámukra nincsen adat, velük a továbbiakban nem foglalkozunk. Imitt-amott nagyobb számban fordult elő még a cigányság is, minthogy azonban rájuk sincsenek számaink, a cigányság kérdésének ismertetésétől szintén eltekintünk. Élő nyelvként Szirmay a megyében a magyart, a románt és a németet említi. így utólag nehéz eldönteni, vajon élt-e még a tájon a rutén, a szlovák, az örmény, vagy a cseh nyelv. Magda Pál 1819-ben megjelent művében írja, hogy a szatmári rutén falvak népe már régóta magyarul hallgatja Isten igéjét.

1

2 Nem kétséges, hogy a szatmári rutének, legalábbis részben, ekkor már a magyarosodás útját járták, mégsem utasíthatjuk el a feltevést, hogy ahol nagyobb csoportokban éltek, még anyanyelvükön beszéltek. Valószínű, hasonló lehetett a helyzet a szatmári szlovákság és az örmények körében is. Ugyanígy gond lehet kutató számára a zsidóság nyelvi hovatartozása is. Móricz Zsigmond sok évtized múltán, Szatmár megye népéről írott tanulmányában említi, hogy a románság körében élő zsidók német anyanyelvűeknek vallották magukat.

1 3 A két fő nemzetiség, ti. a magyarság és a románság a nyelven kívül a vallás tekintetében is élesen különült el egymástól. A magyarok döntően és elsősorban reformátusok voltak, a „magyar templom" a szatmári tájnyelvben ma is a református templomot jelenti. 322