Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Kávássy Sándor: Szatmár megye népessége és etnikai viszonyai a XIX. század elején

Mellettük persze római katolikus, s ha nem nagy számban is, görög katolikus magyarok is voltak. A szatmári románság viszont egyöntetűen görög katolikus volt, görögkeleti felekezethez tartozó egyén, az általunk vizsgált időszakban, mindössze 7 került a megyében, s bár ezek nemzetiségi hovatartozásáról nem lehet egyértelmű véleményünk, a románsághoz számítandónak véltük őket. A németek úgyszólván egységesen római katolikusok, a rutének görög katolikusok, a szlovákok jobbára evangélikusok voltak, ha egyébként római katolikus is került körükben. A felsorolt különbözőségek ellenére sincs egyszerű helyzetben, nagy fába vágja a fejszéjét a kutató, ha az egyes nemzetiségek egykorú arányaira, lélekszámára, tömegeire próbál fényt deríteni. Mert amíg a református magyarság és a görög katolikus románság könnyen és jól különíthető el a felekezeti hovatartozás mentén, a római katolikus magyarság és a szintén római katolikus németség és részint szlovákság elkülönítése már sok fejtörést okozhat. Ugyanígy gondos mérlegelést, sok megfontolást kíván a görög katolikus rutének románoktól való elválasztása is. Hozzálátva a feladathoz, először is — a puszták kivételével — az egyes helységek, tehát a városok, mezővárosok és községek nemzetiségi jellegét tisztáztuk. Fő támpontunk ehhez Szirmay Antal már sokat idézett munkája volt, melynek adatait a korabeli sematizmusok számsoraival ellenőriztük. Minthogy részletes felekezeti megoszlást csak az 1830-as évektől kiadott sematizmusokban találtunk, alapforrásként az 1831. évi sematizmusokat használtuk.

1

4 így tehát megállapításaink sem kifejezetten a század elejére, hanem a század első harmadára vonatkoznak. A vezérelv, amit a munka során követtünk, a felekezeti megoszlásból a nemzetiségi megoszlásra való következtetés elve volt, aminek eldöntéséhez az egyes esetekben mindig tekintetbe vettük, hogy Szirmay az adott helységet milyen nemzetiségűnek mondja. így a reformátusokat következetesen a magyarsághoz vettük. A szórvány katolikus népességet, a német településeket leszámítva, szintén. A görög katolikusokat (a szóványokat is) ezzel szemben román nemzetiségűeknek véltük, eltekintve azoktól a helységektől, ahol Szirmay alapján tudtuk, hogy rutének lakják. Az evangélikusokat általában szlovák nemzetiségűeknek tekintettük, lévén a szatmári szlovákság jellegzetes vallása az evangélikus vagy másként lutheránus vallás. Az egyes nemzetiségek elkülönítésének azonban nagy nehézségei voltak. Például Nagykároly, Bagos, Porcsalma esetében nem nyílott mód a román és rutén népesség szétválasztására, lévén mindkettő görög katolikus. így az ottani ruténeket a románság javára számoltuk el. Szatmárnémeti, Nagykároly, Felsőbánya vonatkozásában .hasonló nehézség a német és a magyar római katolikusok megkülönböztetése jelentett, itt a katolikusokat a németséghez osztottuk. Csekén a szlovákság meghatározása okozott gondot, itt a szintén a katolikus lakosságot véltük szlováknak lenni. Kapnikon a német és a román lakosság arányainak megállapítása okozott problémát, itt szintén a románság javára számoltuk. Vitás esetekben — a szenvedélyek felszítását elkerülendő — általában mindig a magyarság hátrányára számoltunk. Nyilvánvaló, hogy vázolt nehézségek következtében az általuk festett kép korántsem abszolút pontos, mégis meggyőződésünk, hogy a főbb arányokat tekintve, történelmileg hiteles eredményekre sikerült jutnunk. A jelzett módszer segítségével összesen 268 település nemzetiségi jellegét, illetve összetételét sikerült tisztáznunk, ami a 270 szatmári település 99,26%-át jelenti. Mindössze kettő akadt (Alsóhandal és Felsőhandal), melynek nemzetiségi jellegét semmiképp nem tudtuk meghatározni. Olyan helység, melynek minden lakója egyugyanazon nemzetiség tagjai közül került volna ki, 23 (8,51%) volt a megyében. Ezek közül kettő volt magyar (Szamoskóród és Tiszakóród), húsz (Felsőhomoród, Felsőszopor, Gyökefalu, Ivácskó, Kicbánya, Közép21 * 323