Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Kávássy Sándor: Szatmár megye népessége és etnikai viszonyai a XIX. század elején

SZATMÁR MEGYE NÉPESSÉGE ÉS ETNIKAI VISZONYAI A XIX. SZÁZAD ELEJÉN KÁVÁSSY SÁNDOR (Közlésre érkezett: 1978. december 29.) Szatmár megye tényleges népessége a két szabad királyi város, ti. Nagybánya és Szatmárnémeti, valamint a királyi bányavárosi jogállást élvező Felsőbánya lakosságával együtt a II. József-kori, 1784, és 1787 között végrehajtott népszámlálás szerint, 153 022 lélek volt.

1 Szirmay Antal két évtized múltán, az 1804. évi összeírás, továbbá más források alapján 224 769 főre (!) becsüli a megye lakosságát.

2 Ha összegezzük Schwartner erre vonatkozó adatait, azt kapjuk, hogy 1805-ben a megye nem nemes lakóinak száma 166 389 volt.

3 Magda Pál közel egykorú munkája Szirmayval csaknem megegyezően 224 800-ra (!) teszi a megye 1805. évi népességét.

4 Ludovicus Nagy műve 1828-ban megjelent első kötetében 225 808 lélekről történik említés,

5 Fényes Elek 1842-ben kiadott statisztikai kötetében pedig 209 559 főt mutat ki a megye lakosságaként.

6 Ha tekintetbe vesszük, hogy az 1870 elején végrehajtott népszámlálás alkalmával 280 568-ban állapították meg a megye jelenlevő népességét,

7 úgy a fent idézett szerzők adatainak többségétől meg kell tagadnunk a hitelességet. Az 1787. évi 153 022-es és az 1870. évi 280 568-as lélekszám különbsége ui. 127 546, ami azt jelenti, hogy a József-kori népesség 1870-re 83,35%-kal növekedett, ez pedig megengedi, hogy évi átlagban 1% körüli népességnövekedést vegyünk figyelembe. így merőben mechanikus számítás szerint, és elhanyagolva a népesség alakulását befolyásoló egyéb tényezőket, arra juthatunk, hogy 1790-ben kerek számban 157 665 körül kellett hogy legyen a megye lélekszáma, 1800-ban 174 069, 1805-ben 182 949, 1810-ben 192 281, 1814-ben lépte át a 200 000-t, 1820-ban 212 398, 1830-ban pedig már 234 619 körül járhatott az a szám, amit a megye lakosságára reálisnak fogadhatunk el. így haladva persze azt kaphatjuk, hogy 1842-ben már 264 375 kellett volna hogy legyen, ami viszont túl magasnak tűnik. Visszatérve ezután az egykorú adatokhoz, első tekintetre világos lehet, hogy Szirmay és Magda becslésen nyugvó számait, mint irreálisan magasakat kell elutasítanunk. Fényes viszont túlontúl is szigorú volt és minden valószínűség szerint nagy fenntartásokkal élt, amikor a valóságosnál alacsonyabbra vette a megye lélekszámát. A tényleges viszonyokat legjobban Schwartnernek* és Ludovicus Nagynak sikerült megközelíteniük, s így bizonyos határok közt az ő adataikat fogadhatjuk a leginkább hiteleseknek, megállapodva annál, hogy Szatmár népessége a XIX. század első harmadában 200 000 körül mozoghatott, a század első évtizedében még ez alatt volt, majd a második évtized derekán túllépte a 200 000-t. 1830 táján pedig a 230 000-t is elérte. A megye Ludovicus Nagy által 225 808 főre számított népességének demográfiai viszonyairól a rendelkezésre álló egykorú statisztikai irodalom alapján igen keveset mond21 321