Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Molnár József: Az egri tanítóképző megalakulása és főbb eseményei a népoktatási törvény megjelenéséig

AZ EGRI TANÍTÓKÉPZŐ MEGALAKULÁSA ÉS FŐBB ESEMÉNYEI A NÉPOKTATÁSI TÖRVÉNY MEGJELENÉSÉIG (1828-1868) DR. MOLNÁR JÓZSEF (Közlésre érkezett: 1978. december 13.) BEVEZETÉS Hazánkban a feudalizmus kialakulása idején, a feudalizmus virágkorában, de a XVI-XVII. században is a kultúra az egyház monopóliuma. Az iskolák ebből következőleg az egyház tartozékai voltak. Az iskolával az államhatalom nem sokat törődött, azt csak a vallás egyik kiegészítő részének tekintette. A tanításhoz szükséges jogot az egyház adta, a tanító oktatói képességét az egyház bírálta felül, de a tanítóképzésről nem gondoskodott. (Igaz, hogy a nyugati fejlettebb országokban is csak a XVIII. század közepe óta foglakoztak behatóbban a tanítóképzéssel.) Magyarországon a XVIII. század második felében az iskolamesterek képzésére semmiféle intézmény nem szolgált. A katolikus, a protestáns és a görögkeleti egyházak az iskolai tanítást továbbra is szigorúan saját feladatuknak tekintették. A régi, maradi felfogással szemben változást, merőben újat csak a felvilágosodás szellemi áramlata hozott. Mária Terézia és II. József már belátta, hogy a nemzet többségének a szellemi sötétségből való felemelése elsőrendű politikai feladat. Továbbá rájöttek arra, hogy a tudatlanság nem lehet termékeny talaja és alapja a lakosság jó adófizető-képességének. Mária Terézia 1769-ben elrendelte az ország összes vármegyéjében az elemi népiskolák legfontosabb adatainak hatósági összeírását. Ezután jelenik meg 1777-ben a Ratio Educationis, mely felöleli az egész közoktatásunk szervezetét az elemi iskolától az egyetemig. II. József szerint fontosabb az ími-olvasni tudók nagy száma, mint az egyetemeké".

1 Mindketten kultúrpolitikájuk központjába a népnevelés ügyét állították. Állami feladatnak tekintették, hogy az ország valamennyi polgára a műveltség minimumát megkapja. A közoktatást, az iskolapolitikát abszolutisztikus céljaik megvalósításának szolgálatába kívánták állítani. II. József után II. Lipót lett az utóda, aki már nem lelkesedett annyira a népoktatás fejlesztésének ügyéért. 1790/91 -í országgyűlés még külön Tanulmányi Bizottságot hozott létre az iskolai reformok kidolgozására, de ez a bizottság elkésett munkálataival és mire elkészült, az országgyűlés már feloszlott és a megváltozott külpolitika (a francia forradalom) elterelte a figyelmet a népoktatási reformokról. A Tanulmányi Bizottság pedig már reformjavaslataiban felvetette és szorgalmazta a tanítóképzés tervszerű megoldását is. Kijelentette ugyanis, hogy „ki kellene mondani, hogy csak az lehet tanító, aki legalább három grammatikai osztályt járt, mert így az ifjú magyarul megtanulván, e nyelvet tovább maga is taníthatná s a faluban magyarul jegyzősködhetnék is".

2 Ugyancsak sürgeti a tanítóképzők felállítását a protestáns kultúrpolitikus, Teleki László is. Mégis ez ügy iránt a későbbiek során egyre nagyobb lesz az elhidegülés, sőt a Martinovics-féle első köztár295