Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Szilvási Lajos: Zenon, Arisztotelész, Hegel felfogásának lényege a mozgásról

Ugyanakkor elismeri, hogy egymással szembenálló fogalmak kontrer-ellentétes viszonyban álljanak egymással. Például a fehérnek a kontradiktórikus ellentéte a nem-fehér, kontrer ellentéte a fekete. A kontrer-ellentétekkel kapcsolatos felfogásában dialektikus gondolatok is megtalálhatók, amelyet végső soron nem tud megoldani. Negyedik a hely kategóriája, amely az egyszerű helyváltoztató mozgást jelenti. A hely Arisztotelész szerint (Fizika. IV. 1—5.) a határ, nem az ég, hanem annak szélső nyugvó határa. Ezt íija: „A hely vagy az általános hely, amelyben valamennyi test van, vagy a különös hely, amelyben a testek mint az elsőben vannak."

1 3 Ebből következik, hogy „. . . a föld a vízben, a víz a levegőben, a levegő az éterben, az éter pedig az égben" van.

1

4 Arisztotelésznél a világegyetemen kívül nem létezik semmi, tehát minden az égben található, mivel az eg jelenti az egészet. Hogyan rendezi el Arisztotelész a négy elemet a koncentrikus szférában? A föld legalul található, a víz a földön, a levegő a víz körül és fölötte, a tűz a legkülső szférában helyezkedik el, de a földön is megtalálható. A négy elem összetételei a természeti testek, amelyeknek mozgásai mindig a domináns természetes helyek felé irányulnak. A természetes helyek koncentrikusan rendeződnek el, ezért a természetes mozgások vagy közelednek a szférák középpontjához, vagy távolodnak tőle. Mindezekből következően a természetes mozgások felfelé vagy lefelé irányulhatnak. Ebben a rendszerben nincs oldalirányú mozgás, mivel a „szférák" az elemek természetes helyei. Az arisztotelészi szférikus modellben a közös középponttal rendelkező gömbök valamelyik sugara mentén halad a természetes mozgás. A föld, a víz mozgása a középpont felé halad, a levegő és a tűz mozgása a középponttól távolodik, vagyis a saját szférájában fejeződik be, rendeződik. A négy elem a maga szintjén nem mozog. Szükséges egy olyan mozgás, amely természetes helyzetükből kimozdítja őket, leküzdve tehetetlenségüket. Az arisztotelészi rendszerben ez nem lehet természetes mozgás, hanem kényszermozgás. Az elmozdító erő hatásának, a kényszermozgásnak megszűnése után a természetes mozgás helyreállítja a test természetes nyugalmi állapotát, vagyis az elemet visszavezeti a természetes helyére. Mi határozza meg az összetett test természetes mozgását? A földből, vízből, levegőből, tűzből összetett testek természetes mozgása — mint már az előzőekben jeleztük — csak egyenes vonalú lehet és minden egyéb természetes mozgás belőlük tevődik össze. Arisztotelész szerint mindig a túlsúlyban levő domináns elem a meghatározó. Amennyiben például a tűz van túlsúlyban, akkor felfelé mozog, ha viszont a föld van túlsúlyban, akkor lefelé mozog. A természetes mozgást additívnak tekinti. Annál nagyobb a megfelelő irányban (természetes helyek felé) igyekvő természetes mozgás, minél több van jelen egy adott elemből. Megkülönböztet Arisztotelész olyan egyszerű mozgásokat is, melyek egyrészt nem bonthatók egyenes vonalú elemekre, másrészt tökéletesebbek az előzőekben felsorolt természetes mozgásoknál. Itt tulajdonképpen az égitestek mozgásáról van szó, amely a tökéletesebb körmozgás. A sebesség fogalmát Arisztotelész használja először és vezeti be a fizikába. A sebesség, mint mozgás időbeli mértékének fogalma jelenik meg felfogásában. A gyorsabb és lassúbb fogalma is megtalálható fizikájában. Ezek a fogalmak csak a földi mozgásokra vonatkoznak, mivel az égi szférák tökéletes mozgása nem változik. 26