Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)
II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Bertha Csilla: A nó dráma yeatsi változata
sőt néha ellentmondásos volta is mutatja. Egyes, túlságosan életrajzi vonatkozásokhoz kötött értelmezések szerint itt az éppen nősülés előtt álló Yeats azt a dilemmáját dramatizálja, hogy a békés, kellemes családi életet válassza-e az üres kút és kiszáradt fa jelképezte hiábavaló vágyak, csalódások, keserűség helyett 2 4, vagy az ötven éve várakozó öreg ember az akkor ötvenéves Yeats személyiségének az intellektuális, a fiatal Cuchulain pedig az ösztönös aspektusát testesíti meg, de az absztrakt, logikus gondolkodást szimbolizáló sólyom mindkettőt megakadályozza, hogy az örökkévalóságba emelkedjenek. 25 Van, aki az egész darabot egy ősi bölcsességbe való beavatási szertartás folyamatának tekinti, ahol az öreg Cuchulain vezetője, tanácsadója 2 6, ismét más úgy látja, hogy Cuchulain nem tudja ezt a rítust végigvinni, s hogy a kút nem a halhatatlanságot, hanem a lét, a személyiség egységét ígéri. 2 7 Az értelmezéseknek e néhány kiragadott példával csak jelzett sokfélesége valószínűleg a szimbólumok komplex voltával magyarázható. Yeats, mint mindenben, szimbolikájában is ötvözte az egyedit és általánost, a nemzetit és egyetemest. A csodára váró, de a csoda pillanatában elgyengülő, elalvó ember például világszerte ismert motívum (számunkra elsősorban a Csongor és Tündéből), méginkább az örökélet vize, a csodakút. Ennek azonban a mellette álló mogyoróbokrok, amelyek csak az íreknél jelképezik az életfát, sajátos nemzeti színt adnak. Nehezíti a megértést, hogy szimbólumait Yeats a végsőkig megterheli jelentéstartalmakkal. A madár például, amely az ősi mítoszokban a lélek, a szellem képe (Egyiptomban és a görögöknél csakúgy, mint az íreknél, vagy a magyar sámánfa-' életfa-ábrázolásokon), Yeats műveiben változatos jelentésárnyalatokkal gazdagodik. Híres bizánci verseiben például mint aranymadár, a művész, a művészet, a maradandóság képe, a Léda és a hattyú ban a spirituális tartomány képviselője, az Árnyas vizek című egyfelvonásosban a főhőst és szerelmesét a szellemi világba vezető emberfejű, szürke madarak az „Örökkévaló" hírnökei, vagy a későbbi Cuchulain halálában a haldokló hős víziójában megjelenő „puha tollas forma" az emberi mulandóságot transzcendáló lélek. A sólyom a róla elnevezett drámában is nyilvánvalóan a természetfeletti birodalom lakója, de asszonyi alakjában a földhöz kötődvén egyben a két világ közötti közvetítő is. Hangja, mely a víz feltörését jelzi, prófétai erejű, hasonlóan az Ozírisz sírján növő ágakon élő, s az isten lelkét megtestesítő madáréhoz. Szerepe, természete az ír néphitben gyökerezik: mint az ottani fekete madarak, emberfeletti gonoszat, rosszat hoz (átok sújtja, aki a szemébe mer nézni), de mint a tündérek, vonzó szépségével s mágikus táncával elbűvöli, s veszélyes utakra csábítja Cuchulaint. A sólyom figurája markánsan példázza Yeats szimbólumalkotó módszerét: a néphit s a mítoszok egyrészt archetípusokat szolgáltatnak számára (ilyen a másik két szereplő is: a magasabb rendű keresésére induló, azért mindenre kész ifjú hős, Cuchulain és a fájdalomtól s átoktól félő, gyáva, de a csodában reménykedő öreg ember), másrészt a sokféle jelentést vibráltató illúziók drámai feszültséget teremtenek magukon a szimbólumokon belül, s így a halhatatlanság körébe tartozók is dinamikusak lesznek. Konkrétságuk, intenzitásuk messze eltávolítja őket a nagy szimbolista drámaírók, például Meaterlinck homályos, megfoghatatlan jelképiségétől. Mindezt szem előtt tartva leginkább H. Vendler magyarázatát látjuk elfogadhatónak a dráma gondolati-érzelmi magvát illetően; a kétféle magatartásforma: az öreg képviselte óvatos gyávaság s Cuchulain alakjában a veszélyeket vállaló hősiesség szembeállításából az utóbbi igenlése hangzik ki. 2 8 Viszont azt a lényeges mozzanatot, hogy Cuchulain a madár tánca bűvöletében odahagyja a felbuzgó vizet, Vendlertől eltérően 2 9 úgy értelmezhetjük, hogy a hős vagy a gyáva számára egyaránt elérhetetlennek bizonyuló halhatatlanság (a kút vize) fokozatosan elveszíti jelentőségét, amint Cuchulainnek alkalma nyílik az élet mé17 257
