Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Bertha Csilla: A nó dráma yeatsi változata

hangszereken kísérik. Ez a játékstílus s a néhány jelzésszerű díszlettől eltekintve üres színpad egyszerre tudja kelteni az időtlenség, az egyetemesség s az intimitás érzését. Érthető, hogy Yeatsra revelációként hatott, amikor 1913—14-ben Ezra Pound fordításában megismerhetett egypár nó drámát. Néhány nemes japán színdarab című tanulmányában lelkesen üdvözölte ezt a művészi formát, amely, „miközben mintha elválasztana a világtól és tőlünk egy csoport alakot, képet, szimbólumot, képessé tesz, hogy pár percre a lélek olyan mélységeibe hatoljunk, amelyek eddig túlzott finomságuk miatt számunkra megközelíthetetlenk voltak". Természetes, hogy Ázsia felé fordul „színpadi hagyományért, formálisabb arcokért, olyan kórusért, amely nem vesz részt a cselekményben, és olyan mozdulatokért, melyek talán a XIV. századi marionette-játékokból származnak", mert szerinte csak Keleten figyelnek a tárgynak megfelelő stílus kiválasztására. Megvédi a maszkokat is, mondván, hogy azok viselése miatt semmi nem vész el, mert „a mély érzéseket az egész test mozgása mutatja meg"

1

8. S bár igazi nó előadást sosem láthatott, csodálta a japán táncosokat és táncukat, amelyben „nem az emberi test alakja a lényeg, hanem a ritmus, amelyre mozog, s művészetük vívmánya ennek a ritmusnak intenzitásában való kifejezése"

1

9. Nagy örömmel fedezett fel egy számára, a költődrámaíró számára különösen fontos és az ő műveiben is fellelhető vonást: „egyetlen metaforán való játékot, amely annyira szándékos, mint a kínai és japán festészetben a vonal visszatérő ritmusa"

2

0. De a kifejezésre jutó érzelmek is rokonok a sajátjával, illetve a népéével: „isten, istennő vagy szellem a nóban időnként a mi legendáinkra és hiedelmeinkre emlékeztet, amelyek valaha talán kevéssé különböztek a sinto imádókéitól", és „ezek a japán költők is azt érzik, azt a félelemmel teli tiszteletet, amit ami gael nyelven beszélő vidéki embereink mutatnak néha, ha a Hackett várról vagy valami szent kútról beszélünk nekik"

2 1. Az A Vision-ben és másütt még egymásra rímelő japán, illetve ír legendákat is emlegetett, például azt, amelyben a halott szerelmesek szellemei Japánban egy buddhista, az Aran-szigeten egy katolikus papot kérnek meg, hogy eskesse össze őket.

2

2 Mindezek — filozófiai meggondolásaival együtt — erősítették a meggyőződését, hogy mindenhol, „az ír irodalomban, a modern ír folklórban, a japán darabokban, Swedenborgnál, a spiritizmus jelenségeiben"

2 3 egy „egyetemes hit" rejtezik. A nó drámákkal való megismerkedés arra ösztönözte Yeatset, hogy hamarosan megírja a szorosabban is nó drámáknak tekinthető egyfelvonásosait, A sólyom kútjánáli (1916), Az Emer egyetlen féltékenységéi (1917), A halottak álmái (1919), és a Kálváriái (1920), amelyeket 1921-ben Négy darab táncosoknak címen adott ki, de szinte az összes későbbi drámáját is — különböző mértékben, de határozottan — befolyásolta. Az egyetlen mozzanatból álló cselekmény a négy felsorolt nó játék közül három esetében ír legendából származik, kettőnek a hőse pedig Cuchulain, ez a Yeats drámáiban és verseiben oly sokszor vissza-visszatérő legendás alak, aki a heroikus jellem és magatartás képi megfogalmazása. A Yeats-féle nó dráma főbb jellegzetességeit elég a talán legjobb és a legtisztábban ezt a hagyományt követő A sólyom kútjánál kapcsán vizsgálni. Itt a fiatal és életerős Cuchulain az örökkévalóság vizének keresése közben egy titkos helyre érkezik, ahol egy öreg ember ötven éve őrzi a csodakutat, de soha nem tudott inni a csak időnként fel-felbuggyanó vízből, mert a kritikus pillanatban a kút őrszelleme mindig álmot bocsátott rá. A szellem most is ott kuporog sólyom-lány alakban, majd táncával bűvölve elcsalja Cuchulain t, miközben a forrás fel buzog, majd eltűnik. A méltatlankodva visszatérő Cuchulain, nem törődve az álmából ébredő öreg ember figyelmeztetésével, mindenre elszántan kivonul az ellene felbúj tott amazonokkal megvívni. E szimbolikus dráma mélyebb jelentéstartalmait azonban nem könnyű egyértelmű bizonyossággal feltárni, amint azt az irodalmárok magyarázatainak egymástól oly eltérő, 256