Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Bertha Csilla: A nó dráma yeatsi változata

A NÓ DRÁMA YEATSI VÁLTOZATA BERTHA CSILLA (Közlésre érkezett: 1978. december 20.) Manapság, a legkülönbözőbb formatörekvések, művészi kísérletezések korában Yeats próbálkozása a japán nó dráma alkalmazásával nem tűnhetik olyan meglepőnek, mint amilyennek annak idején hatott. De mi késztette éppen ezt a szenvedélyes hazafit az írek nemzeti irodalmának, nemzeti színházának, nemzeti drámájának megteremtéséért vívott küzdelme közepette arra, hogy egy távoli, keleti drámai színre vigye ír hőseit, illetve mitológiai alakjait? S ha így, akkor milyen mértékben, milyen hűséggel, vagy éppen változtatásokkal követte a nó színjáték szabályait? Yeats neve elválaszthatatlan az ír nemzeti mozgalomtól, az íreknek a múlt század végi, e század eleji politikai, gazdasági függetlenségi harcától. Ehhez a legszervesebben kapcsolódnak az új nemzeti irodalom és művészet létrehívására irányuló erőfeszítések, a szellemi örökséget, az ősi kultúrát, a népi-nemzeti hagyományokat tápláló forrásként felszínre hozva. Kivételesen sokrétű tevékenysége ellenére — mely önmagában is ütközött félénk, befelé forduló természetével — Yeats hamar felismerte a politikai harc kilátástalanságát, s minden energiáját a kulturális reneszánsz szolgálatába állította, hiszen, mint mondta, „nincs igazi nemzeti lét irodalom nélkül . . . aminthogy nincs nagy irodalom nemzeti jelleg nélkül."

1 Mint más országokbeli kortársai közül néhányan, ő is ráérzett a népművészet, a népi kultúra s a mitológia egyesítő, nemzetformáló erejére, szerepére: „Hát az egyes embercsoportokat nem a mitológia egyesítette először, amely a sziklához és hegyhez kötötte őket? Voltak nekünk Írországban képzeletgazdag történeteink, amelyeket a tanulatlan osztályok még ismertek, sőt énekeltek is, nem népszerűsíthetnénk ezeket a művelt emberek között is, újra felfedezve, amit én »az irodalom alkalmazott művészeti ágainak« neveztem? Vagyis az irodalom kapcsolatát a zenével, a beszéddel és a tánccal, ez végül még elmélyítheti a nemzet politikai szenvedélyét is úgy, hogy mindenki, művész, költő, mesterember és napszámos elfogadna egy közös tervet? "

2 Természetesen a születendő nemzeti irodalomnak témájában és szellemében is írnek kell lennie. Önéletrajzában írja, hogy „nem tudtam elviselni . . . egy nemzetközi művészetet, amely a történeteket és szimbólumokat tetszés szerint szedegeti akárhonnan . . ."

3 Főként Lady Gregory hatása alatt ő maga is gyűjteni kezdett népmeséket, tündérmeséket. A legendák, mondák, mítoszok alakjai lesznek szimbólumainak bőséges forrásai, s ezután egész lírájának és drámaköltészetének örökké vissza-visszatérő motívumai. E miszticizmusra olyannyira hajlamos költőnek külön öröm volt a felfedezés, hogy az ír parasztok még mindig őrizték különös, félig pogány, félig keresztény hitüket, szoros kapcsolatukat a szellemi világgal, hogy a tündérek és szellemek valóságosak voltak számukra, s hogy mindig vágytak felülemelkedni a hétköznapi realitásokon. Az ír mesemondó „gondolata minduntalan kimenekült a min253