Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Szilvási Lajos: Zenon, Arisztotelész, Hegel felfogásának lényege a mozgásról

A stádium apóriában, elvetve az atomos elméletet, a halmazelméletnek egy speciális tételét találjuk: bármely két szakasz pontjainak halmaza ekvivalens. A nyíl apóriában az első eldöntendő kérdés, hogy a kilőtt nyü pályáját diszkrét vagy folytonos rendezésű halmaznak tekinthetjük-e. Ha diszkrét rendezést tételezünk fel, akkor van ellentmondás. A folytonos rendezés esetén az apória értelmetlenné válik. A megoldást kereső érveléseknél sokan egyidejűleg tételezték fel a diszkrét és folytonos rendezést, melyek azonban kizárják egymást, s így logikai ellentmondáshoz vezetnek. Zénón apóriáival kapcsolatban Rúzsa Imre három lehetséges álláspontot képvisel:

5 1. Materialista értelmezés szerint a természeti törvényeket sem cáfolni, sem bizonyítani nem lehet logikai úton. Mivel az apóriák bizonyos természeti törvényeket cáfolnak, ezért elvetendők. (De nincs kizárva annak lehetősége, hogy a logika ne segíthessen természeti törvények felfedezésében!) 2. Az apóriák a tapasztalatnak ellentmondó eredményekhez vezetnek, melyek rámutatnak a választott modell alkalmazhatatlanságára az adott probléma vizsgálatánál. Ezek az apóriák tulajdonképpen a természeti jelenségekre készített modellek, s e modellen belül végeznek logikai következtetéseket. 3. Az apóriák belső logikai ellentmondást nem tartalmaznak, mivel egyikben sem szerepel egy állítás és annak tagadása. Zénonnal kapcsolatban — elsősorban a kilőtt nyíl apóriánál — szokták azt mondani, hogy önmaga ellenére dialektikus. Végső soron idealista filozófus, hiszen csak az azonosság törvényének megfelelő jelenségeket tart reálisan létezőnek. Érveit az elmélet és gyakorlat egységének segítségével meg tudjuk cáfolni. Arisztotelész a fizikát

6 egész sor műben tárgyalja. Első a „Fizikai tanítás vagy az elvekről" című, nyolc könyvben. Ebben tárgyalja a „természet" fogalmát, a mozgást, teret és az időt. „Az égről" című művében a testek természetét általában és a földi és égitesteket vizsgálja. A „Keletkezésről és a pusztulásról, a változás fizikai folyamatáróV című könyvekben a mozgás „eszmei folyamatát" vizsgálta. Itt találhatók meg a keletkezés és elmúlás fogalmai, amelyek a mozgástól elválaszthatatlanok.

7 A természet konkrét folyamataira is az ontológiai és logikai kategóriákat alkalmazza. Elmélete részben a püthagoreusok és platonisták matematikai-kozmológiai rendszerére támaszkodik. Kozmológiájában az égi fizika tökéletes birodalma, és a földi mozgás birodalma együtt jelenik meg. Az égi fizikát a tökéletes körmozgás jellemzi, amíg a földi mozgás nem egyenletes, kezdete és vége van. A Föld központi helyet foglal el felfogásában, ahol a Hold az e világ és túlvilág határa. Megkülönbözteti a Hold alatti — sublunáris, és a Hold feletti — supralunáris világot. Arisztotelész a (Fizika. III. 1—3.) a mozgást, mint a legnehezebb fogalmak egyikét tárgyalja. Először a mozgást általában ragadja meg, foglalkozik a reális mozgással is, melyet a következően határoz meg: „a lehetőség szerint létező dolog tevékenysége, amennyiben az ilyen dolog."

8 Ezt a kijelentését a szobor példájával magyarázza:,,Az érc a lehetőség szerint: szobor; de a mozgás, amely által szoborrá lesz, nem az ércnek, mint ércnek a mozgása; hanem az ércnek mint annak a lehetőségnek a mozgása, hogy szoborrá legyen. Ezért ez a tevékenység tökéletlen, mert a puszta lehetséges; amelynek tevékenysége a mozgás, tökéletlen."

9 Ezt a mozgást azért tartja tökéletlennek, mert a „célja" nem önmagában van. 24