Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Zahemszky László-: A folklór szerepe K. Ivanov csuvas költő epikus műveiben

A) Ivanov művei közül csupán A két lánynak és a Vastilónak van közvetlen folklór alapja. Az előbbi a csuvas folklór egyik legrégibb műfajából, a találós kérdésből kinőtt mese. Az apa azt kérdi lányaitól, mi a legkövérebb, legédesebb és legpuhább a világon? Igaz feleletet a legkisebb lányától kap: a legkövérebb a világon a föld, a legédesebb az álom és a legpuhább az emberi kéz. Ivanov művészi céljának megfelelően módosítja a mese szüzséjét: a hagyományos három lány helyett csupán kettőt szerepeltet, ezzel fokozza az igazság és a hamisság közti kontrasztot. Míg a hasonló mesékben általában a kisebbik lány apja fele gazdagságát kapja okos feleletéért, addig az ivanovi feldolgozásban a felfuvalkodott, önhitt apa nagyobbik lánya csalárd szavainak ad hitelt, kisebbik lányát pedig elűzi. A költő a tapasztalt valóságból indul ki, amelyben a hízelgést és hazugságot jobban becsülik a kendőzetlen igazságnál, s a szüzsé megváltozásával folklór ihletésű realisztikus társadalmi képet alkot. Még erőteljesebben jelentkezik ez a vezérelv a Vastiló ban. A ballada alapjául a Läpär

3 című népmese egyik variánsa szolgált, amelyet G. T. Tyimofejev Taxa/'yal (Kilencfalu) című etnográfiai gyűjteményében, a csuvas irodalom egyik első eredeti alkotásában olvasott a fiatal költő; ennek kéziratos változatát a tanítóképző könyvtárában őrizték. A népmesében a gonosz anyós a tilón lovagolva utoléri és felfalja a menyét. A menyecske testvérei reggel megtalálják huguk belét a kerítésen, särnay t (dudaszerű hangszert) készítenek belőle, amely emberi hangon mondja el nekik az öregasszony rémtettét. Az anyós a tűzbe dobja a särnayt, mire az visszaváltozik a menyévé, az öregasszonyt pedig a testvérek apróra törik, mint a zabot. A győzelem tehát először a gonosz oldalán van, ám azután győz a jó, s a gonosz elpusztul. Ivanovnál az öregasszony a csuvas családokban uralkodó despotizmust testesíti meg. (Nem ritka a csuvas népi lírában az olyan dal, amelyben az akarata ellenére férjhez adott, idegen házba került leány keserű sorsa tükröződik.) Ivanov korának gazdasági-társadalmi körülményei között a menynek el kell pusztulnia, s ezt a megoldást a ballada műfaji követelményei is indokolják. A mesében csupán „közlekedési eszközként" használt tiló szerepét azonban a költő hiperbolikusán felnagyítja: a vastiló, amely mindent elpusztít maga körül, s végül a gazdáját is megöli, a gonosz erők szimbólumaként lép elénk. Az előbbiektől eltérően nincs népmesében kimutatható szüzséje Az özvegynek. Ám folklórelemek felhasználásával a költő olyan balladaszerű művet komponál, amely akár népi eredetű is lehetne. A mű társadalmi háttere az 1905-ös orosz—japán háború. Hét testvér küzd a harcmezőn. Odahaza édesanyjuk megjósolja fiai sorsát. Legkisebb fia elesett a csatában. Özvegye elindul, hogy megkeresse a síiját. Három sógora útba igazítja, s az özvegy, rátalálva férje holttestére, öngyilkos lesz: felakasztja magát férje három arany hajszálára. A sovány történet magját a három sógorral való találkozás adja. A folklór-hármasságon túl népköltészeti eredetű vagy jellegű frazeológiai elemek egész sora erősíti a népballadai hangulatot. Az özvegy mintegy átmenetet képez a mese fel dolgozások és a csuvas irodalom mindmáig legnagyobb alkotása, a Narspi között. Alaptörténete a szegény legényt szerető, ám gazdag öreg férjhez kényszerített módos, szép lány tragédiája. Narspi megmérgezi férjét, majd szerelmeséhez, Setnerhez menekül az erdőbe. Setnert megölik a rablók, amikor segítségére siet Narspi megtámadott szüleinek; Narspi öngyilkosságot követ el. A mű alapmotívuma — két nem egyenlő szociális helyzetű fiatal szerelme — minden nép folklóijában fellelhető, s számtalan világirodalmi feldolgozást ért meg. A téma nem új a csuvas műköltészetben sem. Ja. V. Turhan (1874—1938) 1906-ban jelentette meg Varussi című poémáját, amely a szintén módos családból származó Varussi tragikus szerelmét beszéli el. Az egymástól erőszakkal elválasztott két fiatal itt is elpusztul. A költő azonban, miközben valósághűen ábrázolja a patriarchális életmódot, megelégszik 224