Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Zahemszky László-: A folklór szerepe K. Ivanov csuvas költő epikus műveiben

a ténymegállapítással. Ivanov a maga romantikus történetében nagy realista erővel állítja az olvasó elé a jobbágyfelszabadítás utáni csuvas falu életét, melynek patriarchális viszonyait kikezdte a kapitalizálódás, a pénz hatalma és a szociális ellentétek kiéleződése. A félj ét megmérgező Narspi lázadásának meggyőző ábrázolásával pedig azt sugallja, hogy fel kell venni a harcot az igazságtalanságok ellen. Ivanov azonban objektíven szemléli a valóságot: az a lány, aki szegényhez köti életét, a mesében boldog lehet, az adott társadalmi körülmények között azonban nem, s a magányos lázadók pusztulásra vannak ítélve. Ivanov oppozíciós magatartását erősítették az orosz költők haladó eszméi is, különösen Lermontové. Narspi alakjában ugyanúgy a személyiség szabadságát és függetlenségét hangsúlyozza, mint a nagy orosz romantikus. Eszméinek kifejezésére itt is a folklórhoz fordul: formakincsét új tartalommal tölti meg, amelyet áthat a régi világ alapelvei elleni aktív tiltakozás szelleme; a népköltészeti elemeket megszabadítja a fantasztikumtól és realisztikus motívumokban gazdag művet hoz létre. B) Változatos és sokszínű az a folklórhatás, amelyet Ivanov műveinek szerkesztésében tapasztalhatunk. Szerkezeti elemnek tekintjük a hagyományos mesekezdő és -záró formula alkalmazását, a folklórbetétek beépítését a különböző művekbe, a mesemotívumok felhasználását, a leírások megszerkesztését. A hagyományos csuvas mesekezdet általában röviden utal a mese cselekményének helyére és a főhősökre. („Élt, mondják, egy öregember meg egy öregasszony . . .", „Egy faluban élt hajdan egy özvegyasszony ..." stb.) Kezdő és záró formulaként egyaránt szerepelhetnek meghatározott ritmikus mondatok. A legelterjedtebb ilyen formulákkal Ivanovnál is találkozhatunk: Yumax yupa tarriníe, Mese az oszlop tetején, Xam urxamax áiyenée Magam a szárnyas paripán (Az özvegy) Yumax yuman tarrinöe, Mese a tölgyfa tetején, Xallap xapxa tarrinőe Rege a kapu tetején (Visa aptranaskersem - Akiket az éhség kínoz) Más esetben a hagyományos mesekezdetet lokalizált prológussal váltja fel, amely arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy olyan esetről lesz szó, ami a tulajdon falujában esett meg: Piren yalta per karöak A mi falunkban egy öregasszony Puranatöe Slékrex Éldegélt hajdanán (Vastiló)

4 Ez a megoldás egy sajátos folklórrétegre, a népköltészet és a hivatásos irodalom határmezsgyéjén álló anekdotára jellemző, s kezdő lépésnek tekinthető a folklórból hiányzó leírás felé. Művei szövetébe gyakran illeszt — szó szerint vagy stilizálva — betétszerű elemeket is. A Vastilóba például varázsmondókákat, amelyek a mesében eredetileg is ritmikus sorok. A mesében: Uyäx suti sap-sutá A hold fénye fénylőn fényes, särmä aTll täpjtäkar a tükörsima út simábbnál simább Ivanovnál: Uyax_suti sag-_suta A hold fénye fénylőn fényes, Äkär s'ufe" tap-takar Akar útja simábbnál simább a mesében: Sak-Sak tillam, Sak t'illam Sihegj-suhogj, tilóm, áak kineme'sft, tilläm """ érd utol a menyemet, tilóm 15 225