Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Szőke Lajos: Mesterséges szláv nyelvek a XX. században

A birtokos névmások közül érdemes kiemelni a „moja" (tvoja) névmást, mert a nominativus kivételével a singuláris minden esetében „moji" alakban szerepelt. A mutató, kérdő stb. névmások a melléknevekkel megegyező flexiókat kaptak. Pluralisban a mutató és birtokos névmások az „oná" személyes névmás szerint képezték végződéseiket. Fölöslegesnek tűnnek azok a kisebb mérvű változtatások, amelyeket a tőszámneveken végzett (én, ena, eno, éne, egy, dva, tre). A sorszámneveknek kénytelen volt melléknévi végződéseket adni: prvén, vterén, tretén stb. Meg szerette volna oldani a gyűjtőszámnevek egyszerűsítését is, az új alakok azonban sehogy sem emlékeztetnek az eredetiekre (dvé, tré, 9veré). A számos cseh igeosztályt háromra csökkentette. így az ,,-a" és ,,-i" tövűek konjugációját alkalmazta a „Slavina" igéire, amelyek pedig nem fértek bele ebbe a két osztályba, a rendhagyókhoz sorolta. Ebben az utolsó kategóriában saját belátása szerint alakította az igéket. A „byt" segédigét például a következőképpen: sem, se$, je, sme, ste, so. A múlt idő képzésében a szlovák nyelv szabályait követte, és egyes, múltban végbement cselekvések közti árnyalatok kifejezésére használta a ,,byval, byvával" segédigéket is. Az összetett jövő idő képzését a „byt" segédige megfelelő alakjainak segítségével oldotta meg. A „byt" segédige jövő idejű alakjai csak annyiban különböztek a cseh normától, hogy többes szám 3. személyben a diftongus helyett csak „ú" állt (budú). A felszólító mód képzésében a szlovák nyelv szabályait követte (slov!, slovte!). A határozói igeneveket részint szlovák és orosz mintára, részint viszont saját elképzelésére támaszkodva alkotta meg. Kétféle határozói igenevet különböztetett meg, jelen idejűt és múlt idejűt. Már ezzel a megkülönböztetéssel is szakított a szlovák nyelvvel. A jelen idejű határozói igenevek szuffixuma az „-ic(e)", amit viszont a szlovák nyelvre jellemző szabályok szerint kapcsolt az igetőhöz (:slovic(e):). A múlt idejű határozói igeneveket ugyanazokból (imperfect) az igékből is képezhette, mint a jelen idejűeket „-iv(si)" szuffixum segítségével (:sloviv(si):). A participiumok tárgyalásánál nem tesz említést a jelen idejű melléknévi igenevekről. Cselekvő múlt idejű melléknévi igeneve megegyezik az ige múlt idejével, tehát tulajdonképpen „1" participium (slovil, slovila, slovilo). A szenvedő múlt idejű melléknévi igenév képzője ,,-en" mássalhangzós tő esetén (sloven, slovena, sloveno) és ,,-n" (mán, mána, máno) magánhangzóra végződő tő esetén. Elöljáró szói szlovák és orosz eredetre vallanak. Szintakszissal ő sem foglalkozik, hanem helyette egy verset közöl „slavina" nyelven. (8) A szavak itt természetesen csehek, s úgy tűnik, hogy a „Slavina" végleges megformálása után is a szókészlet cseh szavakból állt volna. Igaz, hogy KoneCny megpróbálta „szlávosítani" a cseh lexikát, és az idegen kölcsönszavak helyett szláv alakokat javasolt (lampa>svitina, tunel>prokop, armáda>voj stb.). 7 évvel később, 1920-ban jelent meg a cseh Holy B. „Slavski jezik" (Strucná mluvnice dorozumívacího i jednotícího jazyka vSeslovanského. Nővé Mesto nad Metuji) című műve, amelyben nem Konecny, hanem Kolkop módszereit követi. HolyB. (1920) Ábécéje tulajdonképpen szlovák, amin bizonyos egyszerűsítéseket hajtott végre. így eltörölte a hosszú magánhangzókat és az„y"-t. Ezek szerint az „i" elvesztette palatalizáló funkcióját. A szebb hangzás kedvéért a lengyel nyelvre jellemző hangsúlyozást javasolja. A szavak utolsó előtti szó tagjáról a hangsúly csak a felszólító mód egyes szám 2. személyében került át a szó végére (Béri!). 219