Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Szőke Lajos: Mesterséges szláv nyelvek a XX. században

A szavak hangtani felépítésében az ószláv szavak hangalakját tartja szem előtt. Természetesen a már végbement és több szláv nyelvben azonos eredményeket hozó változásokat elismeri. Az orosz nyelvre jellemző magánhangzó-betoldásos alakot épp ezért nem fogadja el, hanem a szláv nyelvek többségében az ószláv „trat, tlat, tret, tlet" hangkapcsolattal megegyező szavakat választja (grad, vlas, breg, pred). A likvidák utáni jerek erős helyzetben vokalizálódtak, amely a nyugati szláv nyelvekben „e"-t eredményezett (cseh — krev, lengyel — krew, de szlovák — krv), ezért ő is inkább ezeket az alakokat veszi be az össz-szláv nyelvbe. Általában is az erős helyzetben levő mindkét jer helyett „e"-t fogadott el. (den, legki). A szó végén gyenge helyzetben levő lágy jerek csak azoknál a szavaknál tűntek el, amelyek a csehben is kemény mássalhangzóra végződtek (den, jelen), de megmaradtak ott, ahol a cseh szavak is lágy mássalhangzókra végződtek (koíKcseh — kűfí, plet'). A nazális magánhangzók reflexei a szláv nyelvekben különbözők lehettek, ezért Holy a cseh nyelvre jellemző változásokat tartotta normatívnak a „slavski" nyelv számára is. így az ószláv nazális „3 " helyett mindenütt „u"-t, az „e" helyett pedig „e"-t írt (ruka, pet). Az ószláv Jaty" egyedüli megfelelőjének csak az „e"-t tartotta, így eltűnt a csehben elte ijedt „i" variáns (vera). Az ószláv „St, 2d" hangkapcsolatoknál is eltért a csehtől, mivel „ö"-t, illetve „d"'-t írt (sveőa, tud'ina), ezzel azonban összekeverte az egyes szláv nyelvekre jellemző megfelelőket. Megtartotta viszont a csehben szótagalkotó likvidákra épült szavakat (srdce, smrt). Kitért még az „l-epentheticum"-mal alkotott szavak használatára, és helyettük az egyszerűbb cseh, szlovák alakokat ajánlotta (zem, korab). Futólag érintette még a legelterjedtebb prefixumokat is. Holy célja ezzel az aránylag részletes hangtani elemzéssel az volt, hogy útmutatásokat adjon az össz-szláv nyelv lexikai részének a felépítéséhez. Épp ezért külön foglalkozott még a szóképzés módjaival, a speciális össz-szláv szóképzők használatával. A nyelv morfológiai struktúrájának kialakításában Kolkophoz hasonló módszert választott, azonban legalább N. Sg.-ban nem változtatta meg a főnevek eredeti alakjait. A „slavski" nyelvben deklináció nem létezett, a nemek szerinti megkülönböztetés is csak N. Pl.-ra vonatkozott, ahol még megmaradtak az eredeti szláv alakok (stada, doöeri, nebesa, mu£i stb.). A mellékneveknél még egységesebb normákat írt elő, így, itt már nem létezett sem nemek, sem számok szerinti megkülönböztetés. Minden melléknév „i"-re végződött, kivéve a birtokos mellékneveket, ahol a birtokos képzőkhöz semmilyen végződés nem járult (bratrov dom, soprogin obuv). Eléggé rendhagyó módon oldotta meg a melléknevek középfokának képzését a „bol-" prefixummal (boldobri — jobb). A felsőfok „naj-" képzője azonban már újból hagyományos szláv alak (najdobri — legjobb). A személyes névmásokat a szlovák nyelvből vette át változatlanul, mivel deklináció nem volt, szigorúan be kellett tartania az alany, állítmány, tárgy sorrendjét (Mi vidu vi i ofíi. — Látunk titeket, és látjuk őket). A birtokos névmások szintén változatlanul maradtak, de nemcsak az egyes esetekben, hanem még több birtok kifejezésekor is. Singulárisban is csak a hímnemű alakokat használta (moj, tvoj, jego, jejo, nas, vas, jich). Hasonlóképpen, a mutató és vonatkozó névmásokhoz is hímnemű cseh megfelelőket választott. A mutató névmások megtartották többes számú eredeti hímnemű alakjukat (ti, oni). A különböző fajtájú névmásokat nagyrészt a cseh nyelvből merítette és csak ritkán lehet egy-két szlovák, vagy más szláv alakot találni. A számneveknél különösebb egyszerűsítéseket nem hajtott végre, csupán a névszókra eddig is alkalmazott szabályokat terjesztette ki rájuk. így minden tőszámnévnek csak egyetlen alakja lehetett (en, dva, tri stb.), a sorszámnevek pedig a melléknevek mintájára „i"-re végződtek (prvi, vtori). A számnevek 220