Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Szőke Lajos: Mesterséges szláv nyelvek a XX. században

joggal merült fel egyes nyelvészekben a kérdés, hogy egy olyan világméretű mesterséges nyelv mellett, mint az eszperantó, szükség van-e egy második műnyelvre

5. Nyelvészeti szempontból Kolkop megbirkózott a kitűzött feladatokkal, a gyakorlatban azonban eldőlt, hogy különös alakú szavai, szokatlan szerkezetei egyszerűségük ellenére is speciális tanulmányozást igényelnek

6. Hosszabb gyakorlatra lett volna szükség a nyelv beszéd szintű elsajátításához is. Koneőny Jozef (1913) A „Slavina" szerzője középutat választott a túlzott méretű beavatkozás és a mérsékelt reformok módszere között

7. Ő is mint XX. századi elődjei, a cseh és a szlovák nyelvből kiindulva próbálta megalkotni az össz-szláv nyelvet. A szlovák ábécében felcserélte a diakritikus jellel ellátott mássalhangzókat speciálisan alul jelölt mássalhangzókkal, amelyek szerinte lehetségessé teszik a folyamatosabb kézírást. £>,5 , d'>$l, 5>j, 2>j). Nem tudta viszont eltörölni a hosszú magánhangzókat jelölő szignókat, és így miattuk mégiscsak fel kellett emelni a kezet. A szlovák nyelvtől eltérően nem tett különbséget a hímnemű főnevek deklinációjakor az élőt és élettelent jelentők között. Az egyszerűbbet, az élettelent jelentő főnevek deklinációját választotta. Az egyes számú, hímnemű kemény tövű főnevek esetében csupán annyit egyszerűsített a szlovák mintán, hogy a L. Sg.-ban csak az ,,-u" végződést fogadta el, így tulajdonképpen a szerb-horvát paradigmát vette át. AN. A. és I. Pl. ,,-e" végződése azonban már nincs meg a forrásként használt szláv nyelvekben, ezt ő maga találta ki. A G. Pl. ,,-ov", a D. Pl. ,,-am", ,,-ach" végződéseit az orosz nyelvből vette. A lágytövű hímnemű főnevek flexiói I. Sg. ,,-em" kivételével szabályos cseh alakok, többes számban pedig nincs eltérés a már bemutatott kemény tövűektől. Egyetlen egy változást hajtott végre a szlovák kemény tövű nőnemű főnevek deklinációjához képest. I. Sg. „ou" végződésének utolsó magánhangzóját elhagyta (/eno). A mássalhangzóra végződő nőnemű főnevekhez N. Sg.-ban ,,-e" magánhangzót kapcsolt (zeme), majd a cseh megfelelő szabályok szerint kapták a flexiókat. A semlegesnemű főneveknél megkülönbözteti a kemény- és lágytövű deklinációt, melyek közül az első a szlováktól, a második a csehtől semmivel sem tér el. Jellegzetes módon egyszerűsítette a mellékneveket és deklinációjukat. A kemény tövű hímnemű melléknevek végződése N. A. Sg.-ban ,,-én" (dobren), melyet a többi esetben szlovák flexiók váltottak fel (I. Sg. ,,-em"). A semlegesnem csak N. és A. Sg.-ban tért el a hímnemű deklinációtól (dobrá). Nem lehet magyarázatot találni a kemény tövű nőnemű melléknevek flexióira, mivel az A. L. Sg.-ban használt „-0" nincs meg a szláv nyelvekben. A lágytövű melléknevek deklinációja (obchodní) annyiban különbözött a kemény tövűektől, hogy a N. és A. Sg. kivételével a hím- és semlegesnemű flexiók első magánhangzója helyén ,-í" állt (-ígo, -ímu, -ím, -ich). Nőnemben pedig a singularis valamennyi esetében a melléknév változatlanul maradt. Ami a melléknevek fokozását illeti, a szlovák (cseh) képzőket alkalmazta: starén starsi, najstarsi, — de eltörölte a rendhagyó fokozást: veikén, velsi, najvelsi. Kitért még a birtokos melléknevek képzésére is, melyeknek nem volt nemük, és változatlanok voltak (brato láska), kivéve a nőnemű élőlényekből ,,-in" szuffixummal képzett birtokos melléknevet (pánin, panina, panino, pani!). Nem nagy eredményeket hozott a személyes névmások deklinációjának egyszerűsítését célzó próbálkozás. A „ty, my, vy, on, ono" deklinációja is megfelelt a szlovák normának, a ,ja" és „ona"-é pedig alig különbözött a csehtől (G. D. L. — „me"). A többes szám 3. személyű „oné" névmás deklinációja azonban saját „találmány" (G.: „onech" D.: „oném", A.: „ona", I.: „onémi", L.: „onéch"). 218