Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Kaló Ferenc: A. I. Herzen a korabeli orosz és francia színházról

Ha e két drámai töredék mind formai, mind tartalmi-világnézeti vonatkozásban több kívánnivalót is hagy maga után, s ha nem is kerültek sohasem színpadra, mint kísérlet, figyelmet érdemelnek, mert az ifjú Herzen így is, idézve az elmúlt korokat, megpróbált az őt magát és korát is foglalkoztató kérdésekről szólni közönségéhez. A 30-as évek végéig mint nézőnek, mint drámaírással kísérletező írónak volt kapcsolata a színházzal. A 40-es évek elejétől baráti társasága révén közel került a moszkvai színházi körökhöz, kiemelkedő színészekhez, rendezőkhöz, így betekintést nyerhetett a kulisszák túlsó oldalára is. E baráti körből a kor jelentős színészegyénisége, M. Sz. Scsepkin állt legközelebb Herzenhez. A sokfelé járt, sokat látott, ösztönösen demokratikus nézeteket valló, mesterien anekdotázó színésszel 1839 decemberében ismerkedett meg Herzen. Scsepkin elbeszélései megragadták a baráti körhöz tartozó írókat, több esetben egy-egy mű alapgondolatát is adták. Gogolon, Nyekraszovon kívül Herzennek is ötletként szolgált egy „anekdota", amiből „A tolvaj szarka" (1846) című elbeszélés született. Scsepkin révén Herzen még mélyebben megismerte a 40-es évek orosz színházi életét. Másod-, harmadrangú - főként külföldi — szerzők műveit játszották, azokat is a cenzúra szigorú figyelme alatt. Nagyon jellemző e világra az 1842. november 10-i naplóbejegyzés, amelyben Herzen arról írt, felháborodva, hogy Rossini Tell Vilmos című operáját — a mondanivaló miatt - csak egy alaposan megváltoztatott libretto alapján, más címmel („A bátor Károly") engedték bemutatni Oroszországban. (2) A színházak szegényes repertoárja miatt még a legtehetségesebb színészek is szerepnehézségekkel küzdöttek. Nemcsak Scsepkin, de az egész baráti kör sikertelennek, tehetségéhez méltatlannak érezte a jutalomjátékot, mely 1844. január 14-én volt a Nagyszínházban, amikor is Walter Scott „Ivanhoe"-jából A. Sahovszkij által dramatizált darabban kapott szerepet. A gyenge szerepek miatt Mihail Szemjonovics felolvasó estéken keresett kárpótlást, amelyekre elsősorban Gogol műveiből válogatott. A szerepnehézségen Herzenék úgy is próbáltak enyhíteni, hogy maguk fordították le Scsepkinnek 1844 decemberében, az általuk jónak tartott Massinger New way to pay old Debts (A régi adósság megfizetésének új módja) című művét. Herzen nemcsak a fordításban játszott fontos szerepet, de a színrevitelben is részt vállalt, utasításokat, tanácsokat adva a rendezőnek. (3) A darabot 1845. február 7-én elő is adták a Nagyszínházban, a színészi játék is megérdemelt sikert aratott, ismételt bizonyságként, hogy Scsepkin valóban „kiemelkedő művész". (4) A baráti kapcsolat az emigráció következtében sem szakadt meg. Herzen féltő gonddal követte Turgenyev munkáját, „Az ingyenélő" című komédia írását, amelyet kifejezetten Scsepkin számára írt Turgenyev. írója tanúsága szerint Herzen bizonyos megjegyzései közvetlenül be is kerültek a darab szövegébe. (5) Az otthon maradt barátok közül Scsepkin volt az első, aki 1853 őszén meglátogatta Herzent Londonban. így érthető, hogy a jeles művész 1863. augusztus 23-án bekövetkezett halála megrendítette Herzent. A Kolokol-ban (1863. október 1.) meleghangú megemlékezéssel búcsúzott tőle. Ebben pozitív emberi tulajdonságaira (nyugalmat sugárzó egyéniségére, békéltető mosolyára, igaz barátságára) emlékezett, aki az orosz színházi realizmus megalapítója volt, aki „Az igazságot mutatta meg az orosz színpadon, elsőként volt nem színpadias, nem mesterkélt a színházban, alakításai üres szólamoktól, affektálástól, túlzásoktól mentesek voltak. . ." (6) Herzen még e rövid megemlékezésben is érzékeltetni tudta azokat a mesterség-jegyeket, amelyek Scsepkin alkotói munkáját, szerepjátszását jellemezték. Ezt a kor három ismert orosz színészének (M. Sz. Scsepkin, P. Sz. Mocsalov és V. A. Karatigin) összevetésével sikerült elérnie. Mind Scsepkin, mind Mocsalov tehetségét nagyra tartotta Herzen, de mindketten más-más módon közeledtek szerepeikhez, más-más úton jutottak el egy-egy figura megformálásához. Mocsalov valamiféle ösztönös beleéléssel, érzelmi kitörések révén, bevárva az ihletettség állapotát alakította remekül 204