Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Hekli József: Viktor Rozov hőstípusai

A távoli vidékekre szűkös körülmények között utazgató félig amatőr társulatok, amilyenekben Rozov is évekig játszott, nem tudtak magukkal vinni jelentős színházi tárgyakat, fontos kellékeket, ezért legtöbbször egyszerű, szerényen díszletezett színpadon, azaz egy „szobában" adták elő a darabot. Az elmondottakból érthető meg, hogy az „egylakásos" dramaturgia hatása — s talán reminiszcenciás vonzása — miért olyan erőteljes a mai Rozov-művekben is. De mindezen túl az amatőr színjátszás egy-két sajátos eleme — halványan vagy áttételesen - elő-előbukkan az író darabjaiban. Rozov színpadi műveinek többsége kamarajellegű, egyébként is előszeretettel viseltetik a kamaraforma iránt. Drámai építkezése színházszerű (hiszen mondhatni a színházban nőtt fel!), kitűnően ismeri a színpad törvényeit, s drámai műveiből az általában jól megszerkesztett konfliktusok és élvezetes dialógusok mellett nem hiányzik a lírai hangulatok halk derűje sem. A cselekmény helyének családi környezetre való korlátozása, a nagy tettek hiánya, bizonyos familiáris atmoszféra, a csendesen áradó lírai hang, az önálló élet küszöbére érkezett ifjak — mint a művek főhősei — túlsúlya a más korú és egzisztenciájú figurákkal szemben, a belső, lelki drámák iránti fogékonyság, a kérdőjeles és megoldatlan megoldások, a színpadszerűség meg a már említett kamarajelleg — mindez a rozovi dramaturgia jellemzője. Cselekménybonyolítása a legtöbbször érdekes és jól áttekinthető. Az író figyelme elsősorban nem a meseszövés bonyolultságára, az intrikákra, az úgynevezett érdekességekre irányul, hanem főleg a jellemek széles ívű kibontására. Darabjainak cselekménye rendkívül egyszerű, mentes a váratlan fordulatoktól, külső akadályokkal nem bonyolítja az eseményeket. A cselekmény Rozovnál mindig aktuális. Ezen azt értjük, hogy az adott társadalmi helyzetből mindig a legjellegzetesebb szituációkat választja ki és állítja műve középpontjába. A történetek legköznapibb momentumai — legtöbbször — önmagukban is jellemeznek és bírálnak. Drámáinak többségében Rozov nagyszerűen ráérez a társadalmi mozgásokra, jókor és jól választ az egész társadalmat izgató, felkavaró jelenségekből, de a műveiben felvetett aktuális, kényes kérdések éppen azért vesztenek — alkalmanként — dinamikájukból és lendületükből, mert azok írói megragadása, művészi ábrázolása halványra vagy éppen szokványosra sikerült. Eddigi — mintegy három évtizedes — pályája jelentős írói fejlődésről tanúskodik, különösen szembetűnő ez, ha összevetjük az Az ő barátai-t (1949) az Érettségi találkozóval (1967) vagy a Négy csepp-el (1974). Míg korai műveiben megpróbált — a lehetőségekhez mérten — pontosabb feleleteket adni az exponált kérdésekre, addig a 60-as évektől datált írásaiban már az egyértelmű válaszoktól a többféle lehetőség, a szélesebb körű megoldás irányába halad. Régebben csak jelenségeket ábrázolt és értelmezett, újabban már folyamatokat mutat be és elemez. Elmaradtak a leegyszerűsített — néha naiv — válaszok, az egyetemesnek tűnő döntések, s helyükbe az élet sokrétűsége, a szituációk sokfélesége, s ezen belül a morális aspektusok változatossága került. Legújabb drámai művei — mint a Szituáció (1973) is — úgy érnek véget, hogy nincs végleges megoldás. A cselekmény lezárása és a probléma megoldása nem egy és ugyanaz. Az előbbi véget ér, az utóbbi tovább él, de az élet is megy tovább, s hozhat — kell hogy hozzon — újabb és újabb megoldásokat. Rozov finoman sejteti, hogy az idő a legkényesebb kérdésekre is talál majd megfelelő választ, éppen ezért értelmetlen, sőt káros — dramaturgiailag is helytelen — lenne mai darabjaihoz látványos befejezéseket „ragasztani". A Rozov-művek hőseinek többsége mai fiatal. Ezek a „rövidnadrágosok" — a kedvenc figurák — legtöbbször az írói alapgondolat hordozói is. Látszólag gyermekes tetteikkel is ,komoly, időtálló ítéleteket mondanak ki. Ugyanakkor a „rövidnadrágosok" magukban hordozzák a felnőtté érés minden feszültségét és egyenetlenségét, tele vannak ellentmondásokkal, a fejlődés gyötrelmeivel. Az író művészi érzékenységgel fedezi fel a kedven182