Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Hekli József: Viktor Rozov hőstípusai

ceiben rejlő értékeket, de látja és láttatja azt is, ami egyelőre akadályozza - akadályoztatja — az értékek kifejlődését Rozov - amint más írók is — ifjú hőseit kipróbálandó, távoli vidékekre, Szibériába, a szűzföldekre küldi őket, ahonnan remélhetőleg megférfiasodva, megedzve és megkomolyodva térnek vissza. Az életben vadul cikázó ifjak többsége megérti, hogy egy fiatalembernek mindent mindig elölről kell kezdeni, a tanulást, a tapasztalatszerzést, az útkeresést és csak keserves, rögös életút megtétele után találhat rá a boldogság, a boldogulás lehetőségére. Hogy Rozov színpadra emelte a „rövidnadrágosokat", ez kétségkívül az ő művészi és társadalmi érzékenységének az érdeme, az viszont, hogy fiatal hőseit nem tudta mindig és mindenben teljes művészi totalitásban ábrázolni, ez pályájának és részben tehetségének bizonyos korlátja. A „lázadó" ifjak önálló életkezdésének és a „hogyan tovább" kérdésének rozovi nyitódarabja, a Felnőnek a gyerekek (1954). Andrej Averin, a neves moszkvai professzor fia, az egyetemi felvételi vizsgán kudarcot vall, s az engedetlen gyermek nem tart igényt a szülei biztosította „hátsó ajtóra" sem, sőt unokaöccsével, a szintén sikertelenül szereplő Alekszejjel Szibériába utazik. A kedvenc, lázadó hősben, Andrejben az író meg tudta mintázni a kedves semmirekellőt éppúgy, mint a maga erejében bízó és akaratosan önállóvá serdülő fiatalembert, egyszóval az új nemzedék pszichológiai arculatát. A régi sémákat és megszokásokat merészen elvető, s az életben új utakat kereső ifjak eme prototípusában szájába adja Rozov a legfőbb és nagyon rokonszenves szentenciát: „Hát az a legfontosabb a világon, hogy mi leszek? Hogy milyen leszek — az a legfontosabb!" (2) Hz a hőstípus, illetve a „rövidnadrágosok" felnőtté érése, boldogság- és életút keresése, folytonos és egyenlőtlen harcaik a felnőttekkel, a kispolgári kicsinyességgel, a nyárspolgári álszeméremmel hosszú évekre a Rozov-drámák vezérmotívuma lett. Az újabb „rövidnadrágos" hősben, Oleg Szavinban, az író egyrészt Andrej Averin „előéletéből" vázol fel részleteket, másrészt megmutatja azt az erőt, amely az ilyen kis emberben szunnyad. A Boldogság, merre vagy? (1957), a Felnőnek a gyerekek gondolatait szélesíti, de tovább is megy, s a kispolgári mentalitás, a tulajdonszerzés beteges vágyainak veszélyeire is rámutat. A kispolgári önzés, a féktelen kapzsiság ellen Oleg lép fel a leglátványosabban. Egy dramaturgiailag jól felépített jelenetben a kisfiú összekaszabolja Lenocska— bátyja felesége — legújabb „szerzeményét", egy drága szekrényt, a kispolgári ösztönök tárgyi bizonyítékát. De Olegen kívül a többi „másodhegedűs" fiatal, mint Kolja és Tánya is mer bátran nyilatkozni és cselekedni. Az újabb vígjáték, az Udvarol a gyerek (1960) esetében bevált az ismert mondás, új esztendő, új kísérlet, de ismét a régi vonal — a „rövidnadrágosok" sorsa — fel- és megújításával. A darab részben a Felnőnek a gyerekek és a Boldogság, merre vagy? folytatása. Az önálló élet küszöbére érkezett ifjak nem csak pályát választanak, nem csupán elvileg keresik a boldogságot, hanem ténylegesen is kibontják érzelmeiket, mert ha „felnőnek", nyilván udvarolnak is. Szlava Zavarin, a főhős, ajóképű fiú őszinte vonzalmat érez Liza Galkina iránt, de a maradi felnőttek semmissé akarják tenni a lágy líraisággal saijadzó érzelmeket. Az „egyenlőtlen harc"-ban (innen a darab eredeti címe) végül is az erőszak és a képmutatás vereséget szenved az önzetlen, tiszta, szép szerelemmel szemben. A vígjáték „felnőttei" az események során kezdik megérteni, hogy „mindegyik" Szlavka egy egyéniség, önálló világ, hogy felnőttek a gyerekek, sőt udvarolnak is (innen a vígjáték találó magyar címe), s minden felnövekvő ifjúhoz más-más módon kell közeledni. A „legvagányabb rövidnadrágos", Vologya Fjodorov először az A, B, C, D. . . filmnovellában tűnt fel, s abból emelte át őt Rozov a Ketten az úton (1962) című darabjába. A mai történet úgy kezdődik — a főhős elutazik ahogy a Felnőnek a gyerekek végződött. Ez arra utal, hogy azt a „gyógymódot", amelyet az író pár évvel korábban jónak talált — a környezetváltozást —, amely ugyan nem lehet mindenki szá183