Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Gál István: A széppróza formálódása a reformkor és a romantika vonzásában (Gyegyuhina L. Ny. Megjegyzések a modern költői nyelv szintaxisának néhány kérdéséről)

Jelentős Walter Scott Ivanhoe-jának Thaisz András féle fordítása 1829-ben, amely megjelenése után kilenc évvel már nálunk is az olvasó kezébe került. A fordítói munkában uralkodó szabad fordítási elv érvényesülésének ellenére jelentős idegen ízlést hordoznak a magyarított művek. A román irodalomban ritka kivétel az eredeti magyar mű. A megjelentek nagy többsége átdolgozás vagy értelmezett átírás. A korra jellemző a lazán értelmezett fordítói morál. A fordítás hűségének erkölcsi követelménye sem élt úgy a közfelfogásban mint ma. A fordítók, átdolgozok nyíltan vallották és vállalták a fordításaikat, illetve a változtatáshoz való jogukat. Kotzebue elbeszéléseinek egyik átültetője így ír: „Az írónak semmi elmésségét ki nem hagytam, magam is szőttem belé egy-egy kettős csippertkét, az indulatokat ízlésem szerint fejtettem le, holmit meg is változtattam, szóval ez a munka egészen sem az enyém, sem az íróé." A fordításoknak a magyar széppróza fejlődésében két vonatkozásban is jelentős szerepet tulajdoníthatunk. Az egyik az, hogy a világirodalom remekeinek megjelenése magyar nyelven erős ösztönzést adott a magyar történelmi regény fejlődéséhez és hozzájárul ahhoz, hogy ez a műfaj irodalmi rangot biztosítson magának. A fordítások hatására kezdenek foglalkozni az érzelmes történetek írásával Szalay, Gaal és Bajza. A másik vonatkozás az, hogy a külföldi témák adaptálásának volt történelmi jelentősége. Wéber Antal A magyar regény kezdetei című művében a fejlődések egyértelmű világos képét nyújtja, amikor a következőket íija: „A fejlődés sematikus ábrája ez: idegen történetek magyar nevekkel ellátva, eredeti történet, átvett idegen figurákkal és fordulatokkal, és végül eredeti történet jóré?zt eredeti figurákkal egy stílusirányzat, vagy jellemző idegen írói módszer befolyása alatt."

2 A fordítások hatása és az eredetiség problematikájának összefüggése tehát egymástól két elválaszthatatlan tényező, melynek összefüggései a magyar széppróza fejlődésének vizsgálatában nem hanyagolhatók el. Nagy hibát vétenénk, ha a magyar regény kialakulásának körülményeit csupán a nagy szerzők nagy műveiből kiindulva ítélnénk meg. Ahhoz, hogy ezek a művek megszülethessenek, a kibontakozó fejlődés előzményeinek kellett feltételként létrejönni. A minták felhasználása, az önálló alakítások tétova kísérletei megoldják azokat a legelemibb problémákat, melyek leírás, párbeszéd, a jellemrajz egyszerű fogásai és főként a kor gondolkodásához az elavult régiségnél jobban illő prózai stílus kialakulásában jelentkeznek. Nyilvánvaló az, hogy Jósika a nemzethez szóló mondanivalóját nem tudta volna olyan művészi formába önteni, ha előtte a fordítások, magyarítások és az előző eredeti kísérletek hasznos tapasztalatait nem ismerte volna, azaz, ha a prózai hatás elemi eszközeinek kimunkálásával egy időben kellett volna tartalmi és felfogásbeli újításait érvényre juttatni. Ebben az állításunkban megerősít bennünket Weber Antal, A magyar regény kezdetei című tanulmánya mellett György Lajos hasonló című tanulmányában

3, aki a regényfejlődés írói feltételei mellé odahelyezi az olvasóközönség fejlődésének fontosságát, amikor így ír: „Tehát a román kivívja jogait és olvasóközönséget teremt. Ez tagadhatatlan érdeme. Jósika azt mondja, hogy akkor is megírta volna Abafit, ha előtte senki sem írt volna regényt. Nagyon kétséges azonban, hogy regényeivel aratott volna-e olyan nagy és gyors sikert, ha a román évtizedeken keresztül nem munkálja a talajt, nem műveli a fogékonyságot s toborozza az olvasókat." A magyar elbeszélő próza formálódásának vizsgálatához a művészi, alkotói vágyak és képességek alakulása mellett figyelemmel kell lennünk a kor társadalmának fejlődési tendenciáira, a társadalom irodalom iránti igényeire, a külföldi művészeti irányzatok hatásaira. Ezek közül a korabeli helyzetkép vázolásának érdekében az olvasóközönség színvonala, igénye érdekes képet nyújt. A prózánk fejlődésében a korabeli románoknak különös jelentőségük van. Ugyanis az olvasók száma a XVIII. század végén meglehetősen alacsony és éppen a román műfaja 162