Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Gál István: A széppróza formálódása a reformkor és a romantika vonzásában (Gyegyuhina L. Ny. Megjegyzések a modern költői nyelv szintaxisának néhány kérdéséről)

az, amely változást hoz. Kármán József 1794-ben még arról panaszkodik, hogy „kegyetlenség nélkül talán nem is lehet szemére vetni hazánknak az olvasás iránt való hidegséget. Hogy ez a hidegség nagy, hogy a könyv a háznál nálunk legutolsó jószág, és ennél kedvesebb egy játékkártya vagy egy üsző, ezt fájdalmasan látjuk, akik hazánkat esmérjük.

1,4 Hasonlóképpen nyilatkozik Vitkovics is: „A magyarok, fájdalom, nem igen szeretnek olvasni, s így literatúránkat is nemszeretésükkel előmenetében visszarúgják."

5 Sok ok lehetett a jogos panaszra, mert mások is olyan lesújtó észrevételeket tesznek, hogy „az odahaza ülő úrfiaknak többnyire a puska, pipa, jó kopó vizslakutya s játék a beszédtémájuk, s a társalgásban a széphistóriák helyett semmiségeket mondanak, s mivel nem olvasnak, annyira tudatlanok, hogy a vicispánoknál a szolgabíróknál nagyobb urakat a világon nem ismernek szegények."

6 Az ifjúság olvasási kedvének felkeltése foglalkoztatta íróinkat és keresték azokat a témákat és műfajokat, amelyek leginkább érdeklődést válthatnának ki szélesebb társadalmi bázison. A század végén és a századfordulón könyveket azok vásároltak elsősorban, akiknek hivatali szolgálata ezt megkövetelte, illetve „akik valamennyire még az olvasásnak kedvelői, azok vagy papi emberek, vagy érettebb gondolatú öregek voltak" — íija Kazinczy levelezéseiben.

7 Lényeges változás a XVIII. század fordulóját követő húsz évben következik be, melyet a román irodalom elfogadása jelent. Az olvasási vágy felkeltésére a román igen alkalmasnak bizonyult. Soha addig nem hallott sikereket ért el. Kis István budai és pesti könyvárus a Zaidből, a Kotzebue-román Kis János-féle fordításából egy hónap alatt 400 példányt adott el 1803-ban két vásáron. Ennek tudtán lelkesülve írja Kazinczy: „Itt literatúránk arany századj a!"

8 A Tudományos Gyűjtemény a változásról azt állapítja meg, hogy a század elején már szélesebb tömegek lepték el a könyveket, s mohón kaptak a románokon „a költés combinációjának a kifogyhatatlan productumain"

9 Persze a könyvek igen kis százaléka volt magyar és magyar nyelvű, a szalonokban is általában a német nyelv járta. Az egykori írások szemrehányólag emlegetik, hogy „általában minden kisasszonyaink több német írót és munkát ismernek, mint magyart", s hogy „akárhová megy az ember magyar lyánkáinkhoz, mindenütt német könyveket találunk azoknak asztaljaikon"

1

0 Nyilvánvaló, az igazi ok az, hogy nem voltak jó eredeti magyar művek, s hogy nálunk ebben az időszakban ötször több idegen könyv fogyott el mint magyar. A német nyelvű szórakoztató irodalom hegemón helyzetét észrevehetőleg a magyar románok ingatják meg először. A magyar elbeszélők pedig komoly feladatuknak tekintették, hogy írásaikban foglalkozzanak ha kell a gúny eszközével is, az idegen könyvek imádatával. Gaal József ezt a módszert követve így ír: „A divatos dáma olvasni Kotzebuet, La-Fontainet, Schillinget, Claurent s több híres, obscurus férfiakat szokott, kivévén ha néha Van der Velde, Honwald, vagy Zschokke akadt kezeibe, sőt egyszer esős időben az ablak alatt senki sem járkál, eluntában Scott Walterig eltévedt."

1

1 A harmincas évek elejére tehető az az idő, amikor már csendesedik a háborgás amiatt, hogy nem olvasnak az emberek, s már itt-ott olyan hangok hallatszanak, mely szerint „a magyar olvasóközönség, ha nem is hirtelen, mégis lassanként szaporodik".

1

2 Az olvasás terjedése szorosan összefügg tehát a sajátos átmeneti jellegű elbeszélő próza és a modern regény első kialakult példáinak teijedésével. Mennyiségre és népszerűségre nézve nyilván az előzőek voltak túlsúlyban. A téma tekintetében elsősorban a kalandos és történeti tárgyú művek uralkodtak. A meglepő történetek, gyilkosságok, borzalmak, váratlan találkozások a hatáskeltésnek kezdetleges, egyszerű, de igen eredményes eszközei. Az ilyen kifejlesztett technikai eljárások még a gyengébb munkákban is a próza 11* 163