Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Illényi Domonkos: A neokolonialista gazdaság és ideológia főbb kérdései

szágon, Bécs kapui előtt álltak. A törökök és a barbárok kirabolták a keresztény európaiakat. A nyugati imperializmus, ehhez képest , jámbor keresztesháború" volt, arról nem is beszélve, hogy a történelemnek csak igen kis periódusát foga át."

1

1 A polgári szociológia, politológia ilyen meggondolásokkal, „elmélettel" alátámasztva igyekszik ábrázolni, igazolni a történelmi folyamatokat, amelyben az „abszolút rosszhoz" képest a gyarmatosítók nyilvánvalóan a ,/elativ rosszat" képviselik, s ez a fejlődő világ népeinek már „majdnem jó". Kétségtelen, hogy ilyen megközelítésben a neokolonialista jelen és jövő bűneit történelmi parabolákkal magyarázni lehet, de igazolni nem. A „szegény ország — gazdag ország" stb. elméletek és a „konzervatív iskola" ma már a legfontosabb neokolonialista programok elválaszthatatlan alkotóelemei, amelyekkel a következő célok elérésére törekednek: 1. Tagadni kívánják a nemzeti felszabadító mozgalom osztály tagozódásának szociálisjellegét, az osztályharc tényét a fejlődő országokban, azért, hogy ezen országoknak a nemzetközi osztályharc kereteibe való beilleszkedését megakadályozhassák. 2. A forradalmi erők nemzetközi stratégiájának sikereit befolyásoló axiómát — korunk három fő forradalmi áramlata közötti szövetséget — megkérdőjelezik, s ha lehet, a közöttük meglevő nézetkülönbségek eltúlzásával, felnagyításával megpróbálják tagadni. 3. A koloniális múlttal morálisan terhelt imperialista hatalmakat felmenteni azzal, hogy sematikusan, pusztán a termelőerők mai állapotát tekintetbe vevő, indifferens „szegény országokat" — tehát valamikor kizsákmányolt szegény országokat — szembeállítják a „gazdag országokkal", hogy az imperialista metropoliszok gazdagságának eredete titokban maradjon. 4. A szocialista országok egy részét szintén „gazdag országnak" feltüntetve, megpróbálják az antagonisztikus társadalmi rendszer különbségeit „áthidalni", másrészt azonosítva őket a szintén ,gazdag kapitalista országokkal", azt a látszatot keltik, hogy ők is részt vettek a gyarmati országok kirablásában. 5. A szocializmust, mint a társadalmi fejlődés egyetlen alternatíváját korunkban, igyekeznek diszkreditálni és a nemzeti felszabadító mozgalmakat dezorientálni. 6. A társadalmi fejlődés „harmadik útjának" propagálásával el akarják érni, hogy a fejlődő országok egyik utat se válasszák, hanem az egymással szemben álló társadalmi rendszerek „racionális szintézisét" — természetesen a magántulajdonosi alapon. 7. A szociális haladás gondolatát paralizálni óhajtják, amennyiben a termelőerők fejlődésének folyamatában a termelési viszonyok jelentőségét tagadják. Ahogy a „konvergencia-elmélet", úgy a „szegény ország — gazdag ország" teória is együtt a „neokonzervativizmus intranzigens, militáns expanziójával" a termelőerők túlértékelésére és abszolutizálására épül, amelyet a világ politikai felosztásának döntő kritériumaként értelmeznek. Ezek az elméletek minden — alapvetően a szocializmusra orientált szociálökonómiai-változást elutasítanak és ezt a történelmileg szükséges utat a gazdasági növekedés, osztály tagozódást mellőző, a neokolonializmusnak ajtót, kaput nyitó, koncepcióival helyettesítik. A „szegény ország — gazdag ország" koncepció maoista variánsa a „világváros-világfalu" szintézis, sem szolgálja a fejlődő országok népeinek érdekeit. Ahogy imperialista variánsa, ez is a hatalmi-politikai érdekeket igyekszik ideológiailag alátámasztani. Álforradalmi frázisokkal, mint „világproletár-nemzetek" "és „világburzsoá-nemzetek" próbálkozik a nemzeti felszabadító mozgalmakon belül teret nyerni. A maoista „világfalu—világváros" elmélet eltúlozza a kispolgári-anarchista elemek szerepét a felszabadító mozgalomban, még akkor is, ha ezek az „erők" az „új baloldaltól" az „új trockistákig" minden árnyalatot megpróbálnak átfogni. 15