Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Illényi Domonkos: A neokolonialista gazdaság és ideológia főbb kérdései

A polgári ideológusok alaptétele az, hogy az antikolonialista forradalom az európai polgári forradalmakkal áll igen közeli kapcsolatban. Ezzel egyrészt a kelet-ázsiai és a nyugati kapitalista országok hasonlóságát kívánják hangsúlyozni, másrészt, ami számukra ennél fontosabb: ha nyugat-európai típusú polgári forradalmak mentek vagy mennek itt végbe, akkor ezen országok előtt nem a szocializmus, hanem a kapitalizmus útja áll. Ezt akarják a szociológia, a filozófia eszközeivel a kapitalista fejlődésben érdekeltek előtt „tudományos alapon" bizonyítani. (Pl. H. Thile, E. Berchtenbreiter, az amerikai W. W. Rostow stb.) A ,MORÁLIS FORRADALOM" ELMÉLETE ÉS A „RELATIVITÁS" A gondolat fő képviselője A. A. Berle, aki Die kapitalistische Revolution des 20. Jahrhunderts c. könyvében alapozza meg ezt a sajátos elméletet. Szerinte a 20. század lényegi jellemzője a technika fejlődése és a részvénytőke elterjedése. Ez olyan folyamat, mint a hellénizmus elterjedése Nagy Sándor hódításai után. A folyamat végeredményeként a monopóliumok egyfajta „kollektív pszichológiájának" a kialakulására került sor. A monopóliumok, ma már — hangsúlyozza a szerző — a dolgozók helyzetének javítását „szívükön viselik" — a saját érdekükben. „Morális forradalom" zajlott le.

9 Berle felfogása szerint az „emberarcúvá vált kapitalizmus" elveszítette „támadó karakterét", ezért nem veszélyes a befogadó struktúra számára. Ezt azzal bizonyítja, hogy a kapitalista Nyugat politikája jelenleg már nem neokolonialista, mert a fejlődő országok lakosságát ugyan olcsó munkaerőként használja ki a monopoltőke, de közben „minőségileg magasabb szintre emeli" azt. A polgári teoretikusok ezen álláspontjai tarthatatlanok. Sem a technika fejlesztése, sem a technikai intelligencia kialakulása, szerepének növekedése nem változtat a tőkés társadalom alapvető lényegén, amely a neokolonializmussal, a népek szolgaságával van összekötve. Az imperialista politika „filozófiája" a nemzeti szuverenitás fogalmát elavult, ódivatú anakronizmusnak nevezi, amelyhez csak az elmaradott népek ragaszkodnak. Megfeledkeznek azonban arról,hogy a „szuverenitás" túl sok vérbe és szenvedésbe került, s a gyengébb gazdasági ero a dollár, a márka, a font és a frank „szabad áramlásában" ismét neokolonialista „védnökség" alá kerülhet. Ezzel kapcsolatban írta Lenin A marxizmus karikatúrájáról c. cikkében, még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt, hogy kapitalista viszonyok között sem lehet lemondani a nemzeti önrendelkezés jogáért folytatott harcról még akkor sem, ha az esetleg nem lenne sikeres.

1

0 Elsősorban azért, mert a kapitalizmus nem adhat mást, mint lényegét. A lényege pedig: a gyengébb, a kevésbé fejlett, a védtelenebb maradéktalan kizsákmányolása. Néhány szociológus-filozófus, mint pl. Hans Kohn, bevezette a „relatív rossz" fogalmát, hogy ezzel is mentse a kapitalizmus korábbi és jelenlegi felelősségét a gyengébben fejlett népek kirablásában. Teorémája szerint a történelem folyamán tapasztalt „kolonializmus" sokkal többet ártott az embereknek, népeknek, mint a nyugat-európai. A cél érdekében a prekapitalista „korszak" háborúit és „nemzeti elnyomását" idézi, nem törődve azzal, hogy így anakronizmust követ el a nemzetfogalom történelmietlen ábrázolásával, apologikus célt követve. „Nagyon elteijedt az a propagandatétel — írja —, hogy az imperialisták Ázsiában, Afrikában csak háborút provokáltak, faji és gazdasági kizsákmányolást eredményeztek." Hans Kohn a következő ellenérveket hozza fel: ,,Régóta vannak háborúk Ázsiában, Afrikában, amelyek nemzeteket és népeket irtottak ki. Az imperializmus nem Nyugat találmánya . . . Sok évszázaddal ezelőtt ázsiai törzsek és birodalmak veszélyeztették Európát. Csak a véletlen mentette meg Európát, Oroszország kivételével, a mongolok uralmától. Nem is olyan régen, 1683-ban a törökök, átvonulva Magyaror14