Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Dr. Bakos József: Nemcsak toldalékok (A kötött morfémák önálló közlő- és kifejező szerepe)

mozzanatait is belekódolták a versmondatok „kiegészítését" célzó feladatvállalásukba. Az eredmény is igen tanulságos: sokféle versesztétikai hírértékű megoldás született, s azt tapasztaltuk, hogy egy-egy olvasó „versérzékenységét" nagyon felizgatta ez a kísérlet. Hogy a megoldások mennyiben fedik maguknak a költőknek alkotó szándékuk szerinti elgondolásait, arról érdemes lenne külön tanulmányban szólnunk. Kísérletünk elvégzésére ezeket a versmondatokat használtuk fel: „Köhög a szó — nyitna ablakot / Beáramlik a -bari, -ben" (Páskándi: Apapírrepülők eltérítése 26). — „Vattadrót-éj / fényként / Épül / Ban /Ben. . " (Balázsovics Mihály: Épül). — „Jönnének . . . I naptár szerint a nők-nék" (Benkő Attila: Beszámoló a nyaralásról). — „. . . ig tekint a csodálat l-ig lendül . . ." (Jung Károly: Itáliai verstöredék). A kísérleti alanyok közül vagy nem vállalták a „játékot", vagy nem tudtak mit kezdeni ezekkel a versrészletekkel: „Hová és meg-e? Érkezem ... ig. I Zene volt perc tőlemig" (Böndör Pál: S. K.). — „Eimben meg-eidben ki —, / eiben fel — einkben be —, / eitekben el —, eikben össze," (Böndör Pál: Óda-Réteg). 6. A versesztétikai kérdésekkei foglalkozó szakembereket, kritikusokat és nyelvészeket egyaránt foglalkoztatta Tandori Dezsőnek az a versalkotó módszere, amellyel kapcsolatban mind az olvasók, mind a kritikusok úgy vélekedtek, hogy verseiben tipikus példáját látják „a pontos megnevezésre épülő költői hagyománnyal" való tudatos szembehelyezkedésnek (vö. Bányai: Híd, 1971. 717). Figyeljük meg pl. az alábbi versrészleteket: „Nem szeretett («0 ezért inkább (í) tt" (Az értelmes cselekvés megválasztása). — „Vajmi keveset / tudtam meg a -ról, ről" (Magángyűjtés). — „Egy szó: / más értelemben / egy hangsúly / másutt / Egy / -ból, -bőV / Sem-jelek /. — „. . . mondott egy nevet, tegyük / ba, be, töröljük a ragot / a hangosított változatból . . . / Áldozzunk a fentebb nakis . . . egyszerűsítünk . . . I ntak, látszólag a legegyszerűbb helyen / érthetetlenül hosszan megállt . . . / kiképzett földpartot szegélyező / kőfal omladékán . . . / ditő lenne kimondani. . . j ra képes I például befejezni ..." I A lélek és a test /. — „Miért is ne lehetne akár egy /1 is / ni. I Néha a várakozás / tói / . . . néha viszont mégis a várakozás / nak . . ." (A Rimbaud a sivatagban forgat). - „Egy xx / -ról, ről / egyedül is / lehet mondani . . . / Egy xx, melynek nyomán / semmiképp sem gondolhatunk egy másik / xxx-ra" (Salon II. Terem). Eleinte valóban meghökkenti az olvasót a különféle toldalékoknak furcsa versbeli szerepe: groteszkséget, gunyorosságot vél felfedezni már abban is, hogy alig tud kapcsolatot teremteni a versek címe és a versbeli mondanivaló, illetőleg a versmondatok jelentésszerkezete között. Sokan hiábavalónak tartják azoknak a kritikusoknak, esztétikusoknak a próbálkozását is, amelyben ezt a költői „gyakorlatot" bizonyos elvi alapról akarják megmagyarázni, illetőleg igazolni. Ez az elvi álláspont a következő: a költő szerint minden lényeges név elhagyható, s a mondanivaló lényegét valójában a megfelelő grammatikai jelek, a toldalékok fejezik ki. Tehát hírértéke a versben a nyelvtani jeleknek van, s amikor eltűnnek a szavak a versből, s csak grammatikai formájuk merevedik az olvasó elé, ez nemcsak homályosságot eredményez, hanem furcsa, szinte megmagyarázhatatlan feszültséget is. A toldalékokra széthullt vers merészebb asszociációk vállalására kényszeríti az olvasót. Ez igaz, de csak akkor, ha az olvasópartner valóban érti is a versalkotó toldalékoknak, a kötött morfémáknak sajátos funkcióját. Ha nincs ez a lehetőség adva az olvasók számára, akkor óhatatlanul az „értelmetlen" jelzővel minősítik ezeket a költeményeket, s nem vállalják a kiegészítéseket sem, sőt szerintük ez a kiegészítés egyenesen megoldhatatlan. Ehhez a kérdéshez még csak egy megjegyzést fűzünk: a konkrét jelentés nélküli kötött morfémákkal való élés egyre ritkábban jelentkezik Tandori versében, így egy költői életpálya érdekes kísérleti korszakának tekinthetjük azt a versépítő módot, amelyet a versmondatok vázlatos, kihagyásokkal teli megszerkesztése s a nyelvtani kategóriáknak kizárólagos szerephez juttatása jellemzett.