Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Dr. Bakos József: Nemcsak toldalékok (A kötött morfémák önálló közlő- és kifejező szerepe)

3. A toldalékokban rejlő, a gondolatiságot is sugalló expresszív és tömörítő erő valójában nyelvünket nagyon is jellemző tipológiai sajátságon alapszik. Költőink nagy részének ezzel kapcsolatban komoly filológiai tájékozottsága is van, s nagyon jól tudják, hogy a kötött morfémák nem „esetleges elemek", és a szavak teljes értékű szerepe valójában a végződéseken, a toldalékokon is múlik. Páskándi Géza A sárikás anyós vagy szintedelem a minthadalomban, avagy ottólkodás című groteszk hangvételű versében nem véletlenül teszi fel ezt a kérdést: „Mi a -ban, -ben, mi a -ság, -ség, mi a -ni, mit jelent az -on, -en, -ön egyedül — magában? " Szerinte: „a szó önmagában tértelen, időtlen is egy kissé, a rag - a helyzet. A történés - ez a rag. Az történik a szóval, hogy végződése lesz: ragja. Ragok: események, történelem." Nagyon jellemző, hogy költőink bizonyos nyelvtani fogalmakat, megnevezéseket is versépítő eszköznek használják fel, s különösen gyakran találkozunk a rag és a képző fogalmával, illetőleg megnevezésével egy-egy modern mai versben: „Ragok hasalnak szőnyegedre I beléjük rúgsz, mint hű ebedbe" (Gergely Ágnes: Teveháton). — „S te, kinek a teste szó / Te, kinek a szava test / Kinek a mája, lépe / Raggal és hanggal született" (Páskándi: Tűfoka.) Kiss Dénes Ragok regék című költeményében a kulcsszói szerepet vállaló nyelvtani fogalom, illetőleg megnevezés tágívelésű asszociációs folyamatot és aktivitást kényszerít az olvasóra: „Ragyogjatok / régi regék / rokkant ragok / görbe mesék / Ragok, ragok / arany rögök / rakosgatok / arany rögöt / Régi regét / rikkantgatok, / öreg ragot / ragozgatok." A szavak helyett a szóvégek, a toldalékok, a képzők, a jelek és a ragok önálló közlő, kifejező, illetőleg stilisztikai és poétikai funkciókban való felhasználását sokan teljesen „hagyománytalan" költői alkotási módnak tartják. Nincs igazuk: érdekes előzményekről mi is tudunk. Csokonai például „a vános magyar eloquentia" nyelvi formálásáról írt versének címéül is ezt a képzős kategóriát használja fel: Ván, vén vagy az üstökös eloquentia. A közlésben felesleges grammatikai redundanciát okozó vetvén, csinálván, érkezvén, kívánván stb. szóalakok végéről leválasztja a költő a toldalék alakváltozatait és önálló közlő funkciót bíz rájuk ebben a versmondatában: „Ennye, be sok jeles vén, ván!" A szóvégek önállósodásának folyamatáról árulkodik Petőfinek ez a mondata is: „Tanakodnak theológiáról, pedagógiáról és az ördög tudja, miféle /a-ról". Arany János is bízott a kötött morfémákra önálló közlő funkciót. Két példát is idézhetünk ennek igazolására: „Tudniillik, képzeld kegyes olvasnok, hogy ahol jó — / Úgy hiszem e nok-ot itt meg fogja bocsátni Nagy Ignácz" (Arany: Az elveszett alkotmány). — „Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész. — / Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész, / Önnön bogarába szerelmes mindenik: / Ez az ás és-1 leli olyan iszonytnak, / Hogy talán a szószt is nevezi mártatnak" (Arany: Grammatika versben). Arról is szólnunk kell, hogy az avantgard modernség formabontása nyomán is jelentkezett a kötött morfémák önálló versbeli szereppel való felruházása. Kahána Mózes A lázadás extázisa című írásában (Ma, 1919. IV. 115.) mégis magyarázza, miért jutottak poétikai funkcióhoz a toldalékok, a szóvégek egy-egy versében: „Lázadok! — és törjön szét minden velem". Szavam örvénye című költeményében a versmondatok egyes szavakra bomlottak fel, a szavak pedig toldalékokra: „Energia. . . / Szén-erő. / Alany. / Számság: vörös; halál. \ Ban-ben: jó; kell.. ." (Ma. 1918. VII. 80. 1.). A ,/agok csápjaival, a képzők ékeivel" (Somlyó György) versmondatokba illesztett szavak között a költői szerepet vállaló toldalékok nemcsak a jelentésedés folyamatán mennek át, hanem gyakran a megnevezések, sőt a szerkezetek rangjára is emelkednek. A szintaktikai funkciót teljesítő ragok pl. önállóan vonzanak magukhoz fogalmakat, s a gondolattársításra alkalmas szóképeket. Nem véletlenül született meg a rag-szó, és a rag-cím megnevezés: egy valóban meglevő nyelvi jelenségre, illetőleg nyelvi tényre utalunk vele. 144