Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Illényi Domonkos: A neokolonialista gazdaság és ideológia főbb kérdései

szervez, népellenes rendszereket segít uralomra és támogat."

4 Ennek elkendőzése a mai polgári teoretikusok fő, nem is könnyű feladata. Módszerük lényege az, hogy az osztály- és nemzeti viszonyok összefüggését idealista módon és metafizikusán — egymástól elszakítva - ábrázolják, visszavezetve az osztályviszonyokat a nemzetire. Ez a „konzervatív" vagy „neokonzervatív" vagy „dialektikus" ne ókonzervatív ideológiai-filozófiai iskola „történelmi módszere és missziója", amelynek képviselőihez tartoznak a nemzetközi monopoltőke olyan ideológusai, mint az amerikai Z. Brzezinsky, a német Hermann Kahn és R. Wiener stb. „CIVILIZÁCIÓS" VAGY „BÉKÉS GYARMA TOSITÁSI" KONCEPCIÓ A régi rasszista koncepciótól sem tud megszabadulni teljesen a polgári társadalomtudomány, pusztán módosítja azt a kialakult objektív stratégiai helyzetnek megfelelően, amelyet az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott Programnyilatkozat a következőképpen jellemzett: „A kapitalizmus általános válsága mélyül. A tőkés hatalmak uralmi szférája összeszűkül, gazdasági életükben mind gyakoribb az egyensúly megbomlása. Az állammonopolista kapitalizmus viszonyai között a termelőerők fejlődése tovább élezi a tőkés rendszer belső ellentmondásait, a kapitalista államok egymás közötti ellentéteit. Fokozódik és egyre szövevényesebbé válik a piacokért folyó harc, a tőkésországok, a nemzetközi monopóliumok versenye ... Az imperializmus stratégiai céljai a társadalmi haladás erőivel szemben változatlanok: a szocialista világrendszer megsemmisítésére, a haladó mozgalmak elfojtására törekszik. Veszélyezteti a békét, s egyes népeknek súlyos károkat, mérhetetlen szenvedést okoz. Eszközei közé tartoznak a burkolt és nyílt agresszió különböző formái: az ideológiai behatolás, a gazdasági elnyomás és zsarolás, az erőszakkal való fenyegetőzés, a legreakciósabb elemek támogatása, a nyílt katonai beavatkozás."

5 Mindezt a nyugati publicisztika, mint első számú manipulációs eszköz is egyértelműen tükrözi. Még ma is szembeállítják kelet és nyugat, észak és dél államait, mint a racionális szervezettség és a „spontán aktivizmus" világát, miközben gondosan hangsúlyozzák az említett területek alapvető érdekeinek egységét. De nemcsak a társadalomtudomány, a publicisztika, az ideológia, hanem az iskolai oktatás sem tud megszabadulni — és nem is akar — a „múlt" ideológiai örökségétől. Az NSZK földrajz- és történelemkönyvei pl. Afrika felfedezését részletesen bemutatják a tanulóknak. Afrikát, a „sötét, feltáratlan földrészt", amely évszázadokon keresztül „terra incognita" volt, az európaiak fedezték fel - eszerint — a modern „civilizáció" számára. Nemzeti „büszkeséggel" emlékeznek meg a tankönyvek szerzői a „nagy német Afrika-kutatókról". (Pl. Dominick, Bart, Hesse stb.) Ez az ábrázolási mód népszerű — a tankönyvek mindig leegyszerűsítő — stílusában, semmit sem mond a gyarmatosításról, a népek kiirtásáról, kizsákmányolásáról, sőt ezt magyarázni, igazolni próbálja. „A tulajdonképpeni fekete Afrika térsége természet szerint Európa kiegészítője volt." Ha így van, akkor az NSZK tőkései helyesen jártak el, amikor a portugál gyarmatosítóknak gazdasági-katonai segélyt nyújtottak vagy a cassingai (Angola) vasérc kitermelését megszervezték vagy szintén az angol, francia, amerikai, japán és olasz tőke bevonásával hozzákezdtek a Mocambigue-i cabora-bassai vízi erőmű felépítéséhez az 1960-as évek végén. A kolonializmus folyamatát éppen így torzítva, problémamentes, szinte barátságos aktusként ábrázolják. „Afrika néhány évtized alatt Európa gyarmati részévé vált. Ez a fejlődés szinte az afrikai lakosság ellenállása nélkül ment végbe." A „Német Birodalom" 12