Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Illényi Domonkos: A neokolonialista gazdaság és ideológia főbb kérdései

misszákból indulnak ki, a végső következtetések, a két — látszólag szemben álló — irányzat prizmáján megtörve, másként fogalmazódnak meg. A szociálreformizmus észlelvén a „gazdag Észak és szegény Dél" közötti kiábrándítóan nagy különbséget, a fejlődő országokat „értelmes" reformokkal kívánja a „civilizációhoz" közelebb hozni. A kispolgári álradikalizmus is észleli a különbséget, s ezt türelmetlenül, „nagy ugrással" és más hasonló gyors „gátszakítással" minél gyorsabban, bármi áron is meg akaija szüntetni. A társadalmi-gazdasági törvények azonban léteznek akkor is, ha a deklarációk ezt szubjektivista-voluntarista módon figyelmen kívül hagyják. Társadalmi gyökerük nyilvánvalóan közös; kispolgári ideológia és bizonyos fokig gyakorlat mindkettő, csak más-más rétegek természetének, világnézetének a vetülete. Az egyik csak a „mát" látja, taktikával, „mozgalommal" rendelkezik, stratégia és végcél (igazi végcél!) nélkül; a másik csak a jövőt kémleli, csak a végcélt tartja fontosnak, „napi" taktika és adott történelmi szakaszra vonatkozó stratégia nélkül. A reális stratégiának, mint fókusznak a kikapcsolása, amely a legfontosabb feladatok megjelölésére vállalkozna a begyűjtött adatok (objektív valóság elemzése) alapján, az egész végcélnak teljesen „munkásmozgalmon kívüli", transzcendentális jelleget ad. A végcélért folyó harc nem eredményezheti azt, hogy a valóságra ideálokat kényszerítsünk, mint ahogy ezt a maoizmus teszi. Számolni kell a társadalmon belüli, inherens erőkkel, amelyek a végcél irányába hatnak, attól függően, hogyan jutnak érvényre, milyen a koncentráltságuk. Nem lehet, nem létezik reális tartalom nélküli ideológia és ideáltól, ideológiától mentes reálpolitika. A szociáldemokrácia harcából pontosan az hiányzott, hogy volt ugyan egyfajta végcél-ideológia, de azt nem kapcsolták bele a konkrét cselekvés szabályozásába. A konkrét akciók, cselekmények az aktualitás jegyében intéződtek el, öncélúan, elhomályosítva a végcélt. A tényleges erőviszonyok mérlegelése előfeltétele és kritériuma a szocialista értelemben vett cselekvésnek, a helyes taktikának, amelynek a „szakaszfeladatokhoz" való kapcsolódása eredményezheti csupán a fenti két irányzat által megfogalmazott „transzcendens végcél" immanenssé tételét, behozva azt a munkásmozgalom által reálisan megvalósítható keretek közé. Ezekhez kapcsolódnak azok az eszmék is, amelyek a fejlődő országokban „szocializmus" címszó alá tartoznak, de nem alkotnak egységes koncepciót. Ezen elméletek végül is a tudományos szocializmus ellen fordulnak. Tagadják, hogy korunk fő tartalma a kapitalizmus világméretű átmenete a szocializmusba és annak fő hajtóereje az osztályharc, amely a két rendszer közötti harcban öltött legkoncentráltabb formát. Mindezen koncepciók tartalmi magja az a megállapítás, hogy korunk alapvető ellentmondása a „szegény és gazdag" nemzetek létezésében van. Ebből szükségszerűen következik, hogy a társadalmi fejlődés hajtóereje a „gazdagságra orientált szegény világ". E felfogás szerint a „szegény és gazdag országok", amelyeket mellesleg szociálökonómiailag nem definiálnak, harcolnak egymás ellen az űn. Jóléti szakadék" legyőzéséért. Ezen „szakadék" történelmi gyökereit — a kolonial izmust - és a jelenlegi okait — a neokolonializmust — szemérmesen elhallgatják. A „szegény ország — gazdag ország" elmélet az antiszocialista társadalmi elméletek összrendszerében igen fontos szerepet játszik; már kb. húsz éve használják a világforradalmi folyamat minden árnyalata ellen. Azzal is lehet számolni, hogy hatását, ha gyengül is az ereje, néhány új „nemzeti államban" nem zárhatjuk ki. Elsősorban azért, mert látszólag van „objektív" alapja. Az, hogy a történetileg kialakult viszonyokat statikusan, gyökértelenül szemlélik, anélkül, hogy annak fejlődési folyamatát és összefüggéseit tekintetbe vennék. A gyarmatok embertelen kizsákmányolása, beleértve az Atlanti-óceánon folytatott rabszolgakereskedelmet is, a jelenleg magasan fejlett imperialista államok ere10