Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Az exporthitelek így a kizsákmányolás forrásaivá váltak, mert a tartozást igen rövid idő alatt 8-12 százalékos kamattal kellett visszafizetni.

1 2 Az eladósodás mértékére jellemző, hogy 1972-ben elérte a 70 Mrd dollárt és az UNCTAD-konferenciák adatai, prognózisa szerint ez csak növekedni fog (1980-ig cca. a duplájára). Ezek a tények azonban újabb neokolonialista függőségi viszony kialakítását hozhatják, amit az állami és magántőke messzemenően ki is fog használni, az eddigi gyakorlatnak megfelelően. Az adósság törlesztésére felvett összegek olyan „circulus viciosus"-állapotot teremthetnek, amely a neokolonializmus állandó melegágyává változik. A már idézett Pearson-jelentés szerint is, a fejlődő országok eladósodása a törlesztés miatt lesz egyre nagyobb teher. Ezért állandó fizetési válságokkal lehet számolni, és a jelenlegi helyzet vizsgálata is arra utal, hogy a törlesztés ezen országok csekély nemzeti jövedelme miatt a közeljövőben még súlyosabb pénzügyi-politikai válság oka lesz. Ez a tényező nehezíti a fejlődő országok pénzügyi helyzetét, amelyet a külföldi pénzcsoportok részbeni, majd teljes kikapcsolásával, a nemzeti ipar, valutarendszer stb. kiépítésével; végeredményében a neokolonializmus minden megnyilvánulásának kiküszöbölésével lehet megoldani. S ez pillanatnyilag igen nehéz feladat. A volt gyarmati országok tőkeigényes „nemzeti fejlesztési programok" előtt állnak, a fejlett tőkés országok viszont nagy tőkeerővel rendelkeznek, mint pl. a Német Szövetségi Köztársaság is. Ráadásul nem korlátozza a német tőke mozgását olyan pszichológiai tehertétel a fejlődő világ előtt, mint a brit, a francia vagy az amerikai tőkéét. Különösen 1960—61-től erősödtek fel a nyugatnémet monopóliumok expanziós törekvései. Az NSZK monopóliumainak expanziós ereje a következő tényezőktől függ: 1. Milyen nagy a monopóliumok ereje az NSZK-ban, amely a termelés és tőke monopolizáltsági fokában fejeződik ki. 2. Milyenek az értékesítési feltételei más országokhoz viszonyítva. 3. Milyen nagy a nyugatnémet állammonopolista kapitalizmus effektivitása, amelybe a konszernek beágyazódnak. 4. Mennyire tudnak az NSZK-konszernek rugalmasan reagálni a külső-belső változásokra. 5. Milyen a konszernek struktúrája, ereje, a külföldi piacokon a nemzetközi tartalékokat hogyan tudják felhasználni és monopolizálni. A Chicago-ban megjelenő „Fortune" rendszeresen közli a világ legnagyobb konszernjeinek ranglistáját, amelyet a forgalom, a foglalkoztatottak száma és az aktívák alapján állítanak össze. A 200 legnagyobb forgalmú konszern országonként a következőként oszlik meg:

1

3 1960 1970 1971 1972 USA 127 123 119 118 25 18 18 18 20 15 17 18 7 13 13 12 5 13 16 16 16 18 17 18 Nagy-Britannia NSZK Franciaország Japán Egyé

b 4* 51