Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

A továbbiakban azt hangsúlyozza Engels, hogy az átmenetnek természetesnek kell lenni és maguktól kell létrejönniük, „Ahogyan az egyik mozgásforma a másikból fejlődik ki, úgy tükörképeinek, a különböző tudományoknak is szükségszerűen kell egymásból következniük."

3 Engels kora tudományos életének fejlettségét figyelembe véve mutatja meg a tudományok összefüggését, folyamatosságát — bemutatva a különbséget is ebben az átmenetben. A fizikát — a molekulák mechanikájának, a vegytant — az atomok fizikájának, a biológiát — a fehérjék vegytanának nevezi. Meghatározza a tudomány első feladatát is, amely nem lehet más, mint a mechanikai mozgás lényegének felismerése. Hangsúlyozza azonban, hogy a mozgás fogalmát nem meríti ki a mechanikai mozgás. „. . . nem tartom megengedhetőnek, hogy ennél tovább menjünk,

3

7 hogy a vegytant ugyancsak a mechanika egy fajtájának mondjuk.. ,"

3

8 — írja Engels. A XVIII. századi materializmusra jellemző egyoldalú mechanikai felfogás a fizika, vegytan, biológia tudományok adott fejlettségéből is következett. Ez a felfogás minden változást a helyváltoztatásból magyaráz. Minden minőségi különbséget mennyiségiből értelmez. Nem veszi figyelembe a mennyiség és minőség viszonyának kölcsönhatását és elválaszthatatlanságát. A tudományok korabeli fejlettségi szintjén Engels által bizonyított tétel, hogy az anyag és mozgás nem teremthető, hogy egymástól elválaszthatatlan, hogy végső oka önmagának. Az anyag fogalma azonban gondolati alkotás, absztrakció, s anyag, mint ilyen, nem létezik, csak konkrét anyagi képződmények, anyagfajták, „diszkrét anyagi képződmények" léteznek. Ha a természettudomány az elvont, egységes anyagot kutatja, az anyagot csak mennyiségileg tekinti meghatározottnak és minőségileg eredendően azonosnak tartja, visszamegy a XVIII. századi francia materializmus álláspontjáig, felfogásáig. Engels a természettudományok rendszerezésének lényegét a jelenségek bonyolult összefüggésének felismerésében találja meg. Ebben az összefüggésben látható a tudományok egymásba való átmenete és a mozgásformákkal való kapcsolata: A mechanikai mozgás két test érintkezésével végződik. Amikor a tömegmozgás átváltozik molekulák mozgásává, akkor lépünk át a fizika területére. A vegytan akkor lép a szerves élet területére, amikor az első fehérje előállításával túlhalad önmagán. Ennek az elvi lehetőségét Wöhler teremtette meg, amikor a karbomid előállításával a szervetlen és szerves élet közötti kapcsolatot igazolta. Sematikusan ábrázolva a tudományok kapcsolatát — nyíllal jelölve az átmeneteket: Fizika > Kémia > Biológia (vegytan) „A fiziológia természetesen az élő test fizikája és különösen vegytana, ezzel azonban már nem is speciálisan vegytan többé, egyrészt megszünteti körét, de ebben a körben aztán magasabb fokra emelkedik."

3

9 — írja Engels. JEGYZETEK [ÍJ Zénón ókori filozófus (i.e. V. század), az eleai iskola képviselője, Parmenides gondolatainak védelmezó'je, Herakleitos filozófiájának tudatos ellenfele. [2] Rúzsa Imre: A matematika néhány filozófiai problémájáról. Tankönyvkiadó. Bp. 1966. 62-67. oldal. [3] Idézett Rúzsa mű 62-67. oldal. |4] Hegel: A logika tudománya. Bp. 1957. 52. oldal. [5] Hegel: A szellem fenomenológiája című műben az úr és szolga viszonyának felfogása. 41